Mikor van helye fellebbezésnek a jegyző által az ügy érdemében hozott határozat ellen?
dr. Csongrádi Helga
kormánytisztviselő
Hatósági Főosztály · Hatósági, Perképviseleti és Felügyeleti Osztály
A Hivatali Tájékoztató 2020/3. számában több cikk is foglalkozott a közigazgatási hatósági jogorvoslati rendszer 2020. január 1. napjától hatályos változásaival.[1]∙[2] Az azóta eltelt időszak tapasztalatai alapján célszerű ismét körüljárni a jegyző hatósági ügyben hozott döntése elleni jogorvoslat kérdését.
1. A kettős biztosítás tilalma
A kérdéssel összefüggésben elsőként a jegyző által ellátott államigazgatási és önkormányzati hatósági feladat- és hatásköröket szükséges egymástól elhatárolni.
Az Alaptörvény 34. cikk (3) bekezdése értelmében törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet a polgármester, a vármegyei képviselő-testület elnöke, valamint a képviselő-testület hivatalának vezetője vagy ügyintézője számára kivételesen államigazgatási feladat- és hatáskört is megállapíthat. Az Mötv.[3] 18. §-a alapján, ha törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet a polgármester, a főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke, a jegyző, valamint a polgármesteri hivatal és a közös önkormányzati hivatal ügyintézője számára államigazgatási feladat- és hatáskört állapít meg, vagy honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófaelhárítási ügyekben az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában való részvételét rendeli el, az ellátásukhoz szükséges költségvetési támogatást a központi költségvetés biztosítja. Ha a polgármester, a főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke, a jegyző, valamint a polgármesteri hivatal és a közös önkormányzati hivatal ügyintézője államigazgatási feladat- és hatáskörében jár el, a képviselő-testület, közgyűlés nem utasíthatja, döntését nem bírálhatja felül. Az Alaptörvény és az Mötv. fenti rendelkezései alapján ennélfogva megállapítható, hogy törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet meghatározhat a jegyző számára államigazgatási feladat- és hatáskört, az Mötv. 81. § (3) bekezdés a) pontja pedig külön is kimondja, hogy a jegyző dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben.
Az Alaptörvény 33. cikk (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat feladat- és hatásköreit a képviselő-testület gyakorolja. Az Mötv. 41. § (2) bekezdése az önkormányzati feladatellátás kapcsán meghatározza, hogy az önkormányzati feladatok ellátását a képviselő-testület és szervei biztosítják. A képviselő-testület szervei: a polgármester, a főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a polgármesteri hivatal, a vármegyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal, a jegyző, továbbá a társulás. Az Mötv. 142/A. §-a alapján a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben (a továbbiakban: önkormányzati hatósági ügy) a hatáskörét önkormányzati rendeletben a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át. Ha a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben a hatáskörét átruházza, elbírálja a fellebbezést, valamint gyakorolja a másodfokú hatóság és – az eljárási kötelezettség elmulasztásának esete kivételével – a felügyeleti szerv feladat- és hatáskörét. Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás vagy a jegyző eljárási kötelezettségét önkormányzati hatósági ügyben elmulasztotta, a kormányhivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy a felhívásban megállapított határidőn – legfeljebb huszonegy napon – belül folytassa le az eljárást.
Az Mötv. 142/B. §-a kimondja, hogy törvény vagy önkormányzati rendelet az önkormányzati hatósági ügy intézésére további szabályokat állapíthat meg, az Mötv. 81. § (3) bekezdés i) pontja pedig a jegyző esetén külön rögzíti, hogy dönt a hatáskörébe utalt önkormányzati és önkormányzati hatósági ügyekben. Az Alaptörvény és az Mötv. rendelkezései alapján tehát megállapítható, hogy önkormányzati rendelet meghatározhat a jegyző számára önkormányzati hatósági feladat- és hatáskört, amely azonban az előzőek alapján szükségszerűen csak átruházott feladat- és hatáskör lehet.
2. A kettős biztosítás tilalma
Az Ákr.[4] 116. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél, vagy akire a döntés rendelkezést tartalmaz, az elsőfokú döntés ellen akkor fellebbezhet, ha azt törvény – akár az Ákr., akár más törvény – kifejezetten megengedi. A jegyző által hozott döntéssel szembeni jogorvoslat szabályait a továbbiakban aszerint szükséges vizsgálni, hogy a jegyző államigazgatási vagy önkormányzati hatósági feladat- és hatáskörben járt-e el.
Az államigazgatási feladat- és hatáskörben eljáró jegyző esetén rögzíteni szükséges, hogy az Ákr. 116. § (2) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy fellebbezésnek van helye, ha a határozatot – a képviselő testület kivételével – helyi önkormányzat szerve hozta. Fennáll tehát az az Ákr. 116. § (1) bekezdés szerinti feltétel, miszerint a fellebbezést a törvény kifejezetten megengedi. A fellebbezést elbíráló szervre az 568/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet[5] 44. §-át kell alkalmazni, amely értelmében a kormányhivatal jogosult a fellebbezés elbírálására, ha az elsőfokú hatóság a helyi önkormányzat államigazgatási hatáskörben eljáró jegyzője, azonban ettől eltérően törvény vagy kormányrendelet más hatóságot is kijelölhet a fellebbezés elbírálására. Ezt a szabályt egészíti ki az Mötv. korábban idézett 18. § (2) bekezdése azzal, hogy meghatározza, ilyen esetben a képviselő-testület, közgyűlés a döntést nem bírálhatja felül.
Amennyiben a jegyző önkormányzati hatósági ügyben jár el, a fent hivatkozott, Mötv. 142/A. § (2) bekezdése lesz az irányadó, amely értelmében átruházott önkormányzati hatósági hatáskör esetén a fellebbezést a képviselő-testület bírálja el.
3. A kettős biztosítás tilalma
A döntések fellebbezhetősége kapcsán kiemelendő, hogy az Ákr. 116. §-a meghatároz olyan eseteket is, amikor a fentiek fennállásakor sincs helye fellebbezésnek. A jegyző által hozott hatósági döntés ellen így az Ákr. 116. § (4) bekezdés e) pontja alapján az Ákr. 116. § (1) és (2) bekezdésében foglalt esetekben sincs helye fellebbezésnek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított ügyben, kivéve, ha kormányrendelet a fellebbezést nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított ügyben is lehetővé teszi. Kiemelendő, hogy az Ákr. 116. § (4) bekezdés d) pontja szerinti azon ok, amely a fellebbezést akkor zárja ki, ha nincs kijelölt másodfokú hatóság, a jegyzői döntés esetén nem releváns, az 568/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet és az Mötv. rendezi az eljáró másodfokú hatóság kérdését.
Az Ákr. 116. § (5) bekezdésére tekintettel lényeges továbbá, hogy az Ákr. 116. § (2) bekezdésében foglalt esetekben sincs helye fellebbezésnek, ha törvény a fellebbezést kizárja, az ágazati jogszabályok vizsgálata ennélfogva elengedhetetlen a fellebbezhetőség megállapítása szempontjából.
Például a Kertv.[6] 9. § (5) bekezdése tételesen megjelöli azokat a kereskedelmi hatósági hatáskörben eljárva hozott döntéseket, amelyek ellen – az Ákr. általános szabályát „kiiktatva” – nincs helye fellebbezésnek.
Tájékoztatjuk a Tisztelt Jegyző Kollégákat, hogy a fentiekkel egyező tartalommal az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalást tett közzé az általa üzemeltetett honlapon, amely az alábbi linken érhető el:
[1] Dr. Bereczky Katalin: Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben megszűnik a függő hatályú döntés jogintézménye (Hivatali Tájékoztató 2020/3. szám)
[2] Dr. Kovács Anita: A jogorvoslatra vonatkozó kioktatás részletességéről a kormányhivatal hatósági döntéseiben (Hivatali Tájékoztató 2020/3. szám)
[3] 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól [Mötv.]
[4] 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról [Ákr.]
[5] 568/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet a fővárosi és vármegyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról
[6] 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről [Kertv.]
