dr. Kecskés Tamás
kormánytisztviselő  
Hatósági Főosztály · Törvényességi Felügyeleti Osztály  

A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárást folytatott le a vármegye településein hatályos, a közösségi együttélés szabályairól szóló önkormányzati rendeleteket érintően, az ingatlan tisztántartásával, a közterületen történő életvitelszerű tartózkodással, valamint a guberálással kapcsolatos előírásokkal összefüggésben.

A jogszabálysértő rendelkezések elfogadásának megelőzése, valamint a meglévők hatályon kívül helyezése érdekében Mötv.[1] 133. § (3) bekezdésben meghatározott jogkörünkben eljárva szakmai segítségnyújtás keretében tájékoztattuk a jegyzőket, amelynek tartalmát jelen cikkben tesszük közzé.

Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése értelmében „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák”, a (2) bekezdés alapján pedig „Az állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát.”

Ez törvényi szinten a Ptk.[2] 2:42. § (1) bekezdésében fogalmazódik meg, amely szerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.”

Az ingatlantulajdonosok lakásának belseje, annak tisztántartása, higiéniája nincs összefüggésben semmilyen közérdekkel, sőt, azok a magánszféra és a védett otthon immanens elemei, és mint ilyenek az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 2:42. § (1) bekezdése értelmében egyértelműen védettek a beavatkozással szemben.

A telekhatáron belüli udvar, kert tekintetében már jelentkezhet mérlegelendő igény a magánszféra-jogok korlátozására közösségi érdek védelmében, azonban e kérdéseket az alábbi, ágazati jogszabályi rendelkezések már rendezik, így ezekre a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló helyi rendelet nem vonatkozhat tekintettel a Jat.[3] 3. § harmadik mondatára, amely szerint „A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.”

Az Eütv.[4] 73. § (1) bekezdése értelmében „A betegségeket terjesztő vagy egészségügyi szempontból káros, miniszteri rendeletben meghatározott rovarok, rágcsálók irtásáról, és a madarak távoltartásáról a terület, épület tulajdonosa, illetve kezelője rendszeresen gondoskodik.”

Az Éltv.[5] 17. § (4) bekezdése szerint „A földhasználó köteles az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.” Ezen túlmenően az Éltv. 17. § (1) bekezdése részletesen szabályozza egyéb károsítók (gazok, gyomnövények) elleni védekezést is.

A Ht.[6] 1/A. § (1) bekezdése alapján „Tilos a hulladékot felhalmozni, a gyűjtés, a szállítás, a kezelés szabályaitól eltérő módon elhagyni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni és kezelni.”

Ezen túlmenően a kert megművelésének megkövetelése egyébként sem felel meg a normavilágosság – Jat. 2. §-ában meghatározott – követelménynek, hiszen nem egyértelmű, hogy milyen szintű, jellegű növénytermesztés tekinthető megfelelőnek.

A fentiekre tekintettel az ingatlan tisztántartásának, rendezettségének kötelezettsége nem írható elő közösségi együttélés alapvető szabályaként.

A Szabs. tv.[7] 178/B. § (1) bekezdése értelmében „Aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik, az szabálysértést követ el.”

A Szabs. tv. 2. § (4) bekezdése szerint „Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy önkormányzati rendelet – az eljárási bírság kivételével – közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el.”

A Kormányhivatal álláspontja szerint a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdése ellenére önkormányzati rendelet nem nyilváníthatja az életvitelszerűen közterületen tartózkodást vagy annak valamely külön nevesített formáját (pl. közegészségügyi veszélyeztetést okozó ideiglenes szálláshely létesítését zöldterületen) közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartásnak az alábbiakra tekintettel.

Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozatában ugyan elutasította a Szabs. tv. 178/B. § alaptörvény-ellenességére vonatkozó bírói kezdeményezéseket, azonban a testület a törvényi szabályozás egészét vizsgálta, és azt csak a garanciákkal, a szankcionálhatóságot korlátozó rendelkezésekkel együtt értékelte alkotmányossági szempontból megfelelőnek.

Az 19/2019. (VI. 18.) AB határozat indokolásának [67] bekezdése kiemelte, hogy „A Szabs. tv. támadott szabályozása nem egy élethelyzetet, nem a hajléktalan létet, hanem az együttműködési kötelezettség szándékos és ismételt megtagadását, illetve folyamatos negligálását szankcionálja. A fokozatosság elve nyilvánul meg abban, hogy a Szabs. tv. értelmében a szabálysértési szankcionálást egy intézkedés előzi meg: az eljáró hatósági személyek legalább három alkalommal felkérik az elkövetőt arra, hogy távozzon a helyszínről.”

Az 19/2019. (VI. 18.) AB határozat indokolásának [68] bekezdéséből kiderül, hogy az Alkotmánybíróság döntésének meghozatalakor azt is figyelembe vette: a Szabs. tv. 178/B. § (6) bekezdése értelmében nem szabható ki sem pénzbírság, sem helyszíni bírság a közterületen való életvitelszerű tartózkodás miatt.

Az Alkotmánybíróság 38/2012. (XI. 14.) AB határozatában is megjegyzi, hogy „a hajléktalanság, mint társadalmi probléma megoldásának a szabálysértési szankció alkalmazása alkalmatlan eszköze, mivel az érintettek azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert jövedelem hiányában lakhatásukat nem tudják megoldani, így a bírság megfizetésére sem képesek.”

A Szankció tv.[8] 2. § (3) bekezdésében meghatározott szankciók közül kizárólag a c) pontban meghatározott közigazgatási bírság írható elő önkormányzati rendeletben a Szankció tv. 9. § (2) bekezdése értelmében. Igaz, a Szankció tv. 9. § (1) bekezdésének a) pontja alapján ilyen esetben is csak akkor van lehetőség bírságolásra, ha a Közigazgatási Szankciók Nyilvántartásába a hatósági eljárás megindításának napját megelőző egy éven belül az ügyfél vonatkozásában közigazgatási szankciót megállapító döntést jegyeztek be, mert ennek hiányában a Szankció tv. 6. § (3) bekezdése értelmében figyelmeztetést kell alkalmazni. Fontos azonban, hogy nem csak az azonos tényállás teszi megengedhetővé a bírságolást, tehát egy teljesen más közigazgatási szabályszegés szankcionálása és annak nyilvántartásba vétele esetén is azonnal bírságolhatóvá válik az adott személy életvitelszerű közterületi tartózkodás miatt. Ezt árnyalja ugyan, hogy a Szankció tv. 6. § (3) bekezdése szerint akkor is figyelmeztetés alkalmazásának van helye, „ha a közigazgatási szabályszegés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és a figyelmeztetéstől kellő visszatartó hatás várható”, azonban ez mégis jóval több teret enged a jogalkalmazónak, mint a Szabs. tv. 178/B. §-a.

A fentiekre tekintettel tehát amennyiben önkormányzati rendelet közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartásként határozza meg a közterületen való életvitelszerű tartózkodást, nem érvényesülnek azok a garanciális szempontok, amelyek miatt a Szabs. tv. 178/B. §-át az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel összhangban lévőnek ítélte. Az ilyen önkormányzati jogalkotás végső soron arra ad lehetőséget, hogy önmagában a hajléktalan létet, és nem az együttműködési kötelezettség szándékos és ismételt megtagadását szankcionálja.

Az Alkotmánybíróság 176/2011. (XII. 29.) AB határozatával megsemmisítette azt az önkormányzati rendeletet, amely a guberálást (szemétben válogatást) szankcionálta, mert az Ebktv.[9] 9. §-a szerinti közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, hiszen ez „látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.” Bár az Alkotmánybíróság az Ebktv. 8. §-ában meghatározott esetek közül a t) pontot, vagyis az egyéb helyzetet, tulajdonságot, jellemzőt emelte ki, de álláspontom szerint ilyen esetben a j) pontban meghatározott vagyoni helyzet miatti hátrányos megkülönböztetés is megvalósul.

p

[1]                 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól [Mötv.]

[2]                 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről [Ptk.]

[3]                 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról [Jat.]

[4]                 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről [Eütv.]

[5]                 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről [Éltv.]

[6]                 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról [Ht.]

[7]                 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rend-szerről [Szabs. tv.]

[8]                 2017. évi CXXV. törvény közigazgatási szabályszegések szankcióiról [Szankció tv.]

[9]                 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról [Ebktv.]