Rácz Diána
kormánytisztviselő
Hatósági Főosztály · Hatósági, Perképviseleti és Felügyeleti Osztály

A Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatalhoz (a továbbiakban: Kormányhivatal) nemrégiben egy érdekes házassági szándékbejelentést terjesztettek fel elbírálásra:

1. Adott egy nem magyar állampolgár (jelen esetben líbiai) vőlegény és egy magyar állampolgár menyasszony. A felek a 2000-es években a Magyarországi Muszlimok Egyházában (Szegeden) a muszlim vallás szabályai szerint kötöttek házasságot. Az erről kiállított „Házassági szerződés” alapján a nem magyar állampolgár férj személyes joga szerinti államban ezt a házasságkötést elismerték, erről a tripoli (Líbia) anyakönyvi hivatal házassági anyakönyvi kivonatot állított ki. Így a házasulók a kiállított külföldi anyakönyvi okirat alapján az At.^[1] 65. §-ában foglaltak szerint kezdeményezték Magyarországon a házasságuk hazai anyakönyvezését.

2. A hazai anyakönyvezési eljárás során Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: BFKH) mint a hazai anyakönyvezés végzésére kijelölt anyakönyvi szerv a külföldi okirattal kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM) állásfoglalását kérte. Az IM a csatolt iratokból megállapította, hogy a házasságkötésre Magyarországon került sor, így az Nmjtv.^[2] 26. §-a alapján a házasságkötés érvényességé­nek alaki kellékeire a magyar jogot kell alkalmazni, vagyis a Ptk.^[3] 4:5. § (1) bekezdése értelmében az egyházi (nem anyakönyvvezető előtt kötött) házasság Magyarországon nem anyakönyvezhető. Így fentiekre tekintettel BFKH a felek házasságuk hazai anyakönyvezése iránti kérelmét – a magyar jogrendre hivatkozással – elutasította.

3.

A házasulók ezt követően a szegedi anyakönyvvezetőnél bejelentették házasságkötési szándékukat. A nem magyar állampolgár vőlegény családi állapotának igazolására csatolta a korábbi, szintén Magyarországon kötött házasságát felbontó jogerős magyar bírósági ítéletet, illetve a személyes joga szerinti állam budapesti nagykövetségének tanúsítványát arról, hogy a vőlegénynek a menyasszonyon kívül nincs másik felesége bejegyezve.

A Miniszterelnökség – az ügyben részletesen kifejtett – állásfoglalása alapján az eljárásban annak mérlegelése szükséges, hogy társadalmi szempontból elég erős érdek fűződik-e ahhoz, hogy egy másik állam által érvényesnek tekintett kötelék a magyar jog szerint is elismerhető módon létrejöhessen úgy, hogy az ahhoz szükséges egyik feltétel (vőlegény szabad családi állapota) közokirattal történő igazolása éppen amiatt nem lehetséges, mert a kötelék a másik állam joga szerint már létrejött. Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fenntartásának alapját, vagyis elmondható, hogy társadalmi szinten is nyomós érdek fűződik ahhoz, hogy egy magyar állampolgár másik állam joga szerint érvényesen fennálló házassága a magyar jog szerint is elismerhető módon létrejöjjön.

Az At. 23. § (1) bekezdése alapján, ha nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, nyilatkoznia kell, hogy a házasságkötésnek a személyes joga szerint nincs akadálya. Jelen ügyben a nem magyar állampolgár vőlegény az anyakönyvvezető előtt nyilatkozott arról, hogy Líbia állam joga szerint nincs törvényi akadálya annak, hogy a magyar állampolgár menyasszonnyal – aki a líbiai jog szerint egyébként már a felesége – Magyarországon házasságot kössön.

A Miniszterelnökség állásfoglalásában kiemelte, hogy nem hagyható figyelmen kívül a Ptk. 4:13. § (1) bekezdése, mely szerint érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága fennáll. Ugyanakkor a házasságkötés helyén és idején hatályos Csjt.^[4] 2. § (1) bekezdésétől eltérően, a nem anyakönyvvezető előtt kötött házasság – a magyar jog alapján – nem jött létre. A Ptk. 4:5. § (3) bekezdése szerint a nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, vagyis a nem létező házasság nem vált ki joghatásokat.

3. Fentieket – és az idevonatkozó jogszabályok rendelkezéseit – összegezve a Miniszterelnökség megállapította, hogy a házasulók Magyarországon történő házasságkötés‍ének – a magyar jog szempontjából – önmagában nem lehet akadálya az a körülmény, hogy a vőlegény a menyasszonnyal a személyes joga szerint érvényes házasságot kötött, és emiatt nem tud szabad családi állapotot igazoló okiratot onnan beszerezni.

Így a Kormányhivatal mint illetékes anyakönyvi szerv – az At. 4. § (6) bekezdés c) pontja értelmében – nyilatkozott az eljárás során benyújtott külföldi okiratok elfogadásáról.

[1] 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról [At.]
[2] 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról [Nmjtv.]
[3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről [Ptk.]
[4] 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról [Csjt.]