Dr. Kucsó Dóra
kormánytisztviselő
Hatósági Főosztály · Törvényességi Felügyeleti Osztály

Az önkormányzati bevételek növelése és a működőképesség biztosítása érdekében felmerülhet a kérdés, hogy van-e lehetősége az önkormányzatoknak a villanyoszlopok után közterület-használati díj beszedésére.

1.

A kérdés megválaszolásához először is a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) 3. §-ában meghatározott értelmező rendelkezések közül az alábbi fogalmak kiemelendők:

36. Közcélú hálózat: olyan átviteli vagy elosztó hálózat, amely szükséges a villamosenergia-rendszer biztonságos és hatékony működéséhez;

2. Átviteli hálózat: a villamos energia átvitelére szolgáló vezetékrendszer – beleértve a tartószerkezeteket és a határkeresztező vezetékeket is -, a hozzá tartozó átalakító- és kapcsolóberendezésekkel együtt;

9. Elosztó hálózat: a villamos energia elosztására és csatlakozási pontra való eljuttatása céljára szolgáló vezetékrendszer – beleértve a tartószerkezeteket is -, a hozzá tartozó átalakító- és kapcsolóberendezésekkel együtt;

39. Közvilágítás: a külön jogszabályban meghatározott területnek a közlekedés-, köz- és vagyonbiztonság érdekében szükséges összefüggő, rendszeres, meghatározott időtartamú, villamos üzemű megvilágítása;

40. Közvilágítási berendezés: a közvilágítási célt szolgáló eszköz. Közvilágítási berendezésnek minősülnek különösen:

1. a fényforrások és lámpatestek a tartozékaikkal együtt;
2. a kizárólag a közvilágítás céljait szolgáló tartószerkezetek;
3. a kizárólag a közvilágítás villamos energia ellátását szolgáló vezetékrendszer;
4. a közvilágítás ki- és bekapcsolását, továbbá szabályozását biztosító vezérlő rendszer. Több célú vezérlési rendszer esetén azonban annak csak kizárólag a közvilágítás célját szolgáló része;

A VET 123. § (3a) bekezdése kiemeli és szabályozza azt az esetkört, amikor a villamos hálózat közterületet érint. Ennek értelmében a közterületen elhelyezendő közcélú hálózatra és ennek közterületet érintő biztonsági övezetére nem kell vezetékjogot alapítani. A közcélú hálózat közterületen történő elhelyezését a közterület tulajdonosa tűrni köteles. A közterület igénybevételével – beleértve a közterület használati korlátázását is – okozott károkért a hálózati eszköz beruházója köteles kártalanítást fizetni.

Hangsúlyozandó, hogy az Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontja szerint az önkormányzatok kötelező feladatként, a településüzemeltetés keretében gondoskodnak a közvilágításról. Az önkormányzatok közszolgáltatási szerződés keretében, az abban meghatározottak szerint teljesítik a jogszabályon alapuló feladatellátási kötelezettségüket.

A VET. 123. § (3a) rendelkezése az érintettek jogainak, kötelezettségeinek egyértelmű rögzítésére (törvényen alapuló) tűrési kötelezettséget ír elő az érintettek terhére, kártalanításra való jogosultság megállapításával együtt. Ennek indoka, hogy az engedélyes (szolgáltató) egyébként enélkül ugyanis nem képes mindazoknak a szolgáltatásoknak a nyújtására, amelyek biztosíthatják az önkormányzat kötelező feladatainak ellátását.

A fentiek alapján az Önkormányzat, mint a közterület tulajdonosa, csak kártalanítási igénnyel léphet fel, ezenfelül egyéb díjköveteléssel nem élhet.  

2.

Az Étv. 54. §-a rendelkezik az épített környezet fenntartásáról és használatáról. E körben – összhangban a 2. § 13. pontja szerinti közterület-fogalommal – a közterületek rendeltetésével, használatával kapcsolatos részletesebb szabályokat tartalmazza, annak érdekében, hogy a közterületek nem rendeltetésszerű használatának esetkörére az önkormányzatoknak lehetőségük legyen szigorúbb közterületi szabályok és szankciók megállapítására helyi rendeletükben.

Az Étv. 54. § (4) bekezdés értelmében a közterület rendeltetése

1. a telkek térbeli kapcsolatának, megközelítésének,
2. a közúti és gyalogos közlekedés (út, járda stb.),
3. a kikapcsolódás, a szórakozás, a sporttevékenység, a szabadidő-eltöltés,
4. a felvonulás, a gyülekezés, a közösségi megnyilvánulás,
5. szobor elhelyezésének, emlékhely kialakításának, művészeti alkotások elhelyezésének,
6. a közművek elhelyezésének,
7. zöldfelületek kialakításának biztosítása.

A Kúria több döntésében is vizsgálta, a közterület és a közterület-használati díj jogi természetét. A közterület mind rendeltetését, mind tulajdonformáját tekintve sajátos tulajdoni tárgy. A közterület sajátossága az, hogy azt rendeltetésszerűen bárki, ellenérték nélkül használhatja. A közterület tehát olyan korlátozott önkormányzati tulajdon, melynek használatát elsősorban a közösség érdekében kell biztosítani. A közterület véges, nem áll korlátlanul rendelkezésre, ezért a – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő (egyéni érdeket szolgáló) használatot a közvagyon tulajdonosa, az önkormányzat közhatalomként szabályozza hatósági keretek között annak biztosítása érdekében, hogy az a rendeltetésszerű használatban senkit ne akadályozzon és az egyéb közérdekű célok (városképi, városrendezési, környezetvédelmi, közegészségügyi, közlekedés- és vagyonbiztonsági érdekek, a közterület rendeltetésszerű használóinak érdekei) is érvényesíthetők legyenek, illetve a közérdek ne sérüljön. A közterület-használati jogviszony a helyi önkormányzat által szabályozott helyi közügy. ^[1]

A Kúria kifejtette azt is, hogy a közterület-használati díj annak az engedélynek az ára, amelynek birtokában a közterület használója a közterületet rendeltetésétől eltérően használja.

A közterület használója nem közhatalmi jellegű, hanem gazdasági természetű ellenszolgáltatást vásárol az önkormányzattól. Ez a közterület saját célú hasznosítására való jogosultság megszerzése.

A közterület-használati díj a közterület hasznosításának ellenértéke, és mint ilyen az érintettek vagyoni jogain alapul, illetve vagyoni jogaival összefügg, értéke pénzösszegben kifejezhető, azonban ezen körülmények ellenére is a jogvita elbírálására a közigazgatási perben eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel. ^[2] 

Az Étv. értelmében a közművek elhelyezésének biztosítása a közterület rendeltetésszerű használatának minősül, ezáltal a közterület-használati díj megállapítása nem lehet indokolt.

Összegzésképpen a VET., valamint az Étv. szabályozza a jogviszonyt. Erre figyelemmel, valamint az Alaptörvény 32. cikkére, törvényi felhatalmazás hiányában az önkormányzat rendeletében nem írhat elő díjfizetési kötelezettséget a közvilágítási lámpatestet tartó oszlop által elfoglalt közterület használatért.

[1] Kúria Kfv.37.470/2013/8.
[2] 1/2022. számú Közigazgatási és polgári jogegységi határozat