Az Ákr. értelmezési kérdései I.
Az Ákr. alapelvei, hatálya, eljárási képesség és képviselet

2018. február 28./ Körlevelek, szakmai tájékoztatók

Dr. Kazy Zoltán
hatósági szakügyintéző
Jogi és Hatósági Főosztály / Hatósági, Építésügyi és Oktatási Osztály

Mint az már nyilván ismert a Hivatali Tájékoztató valamennyi olvasója előtt, 2018. január hó 1. napján lépett hatályba az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.), és egyúttal hatályát vesztette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.). A jogalkalmazó szervek széles körét érintő jogszabályváltozásra tekintettel tájékoztatónk soron következő számaiban bemutatjuk az Ákr. fontosabb jogintézményeit és a változásokat, amik a hatósági eljárások szélesebb körét érintik.

1. Az első dolog, ami leginkább szembetűnő, az az, hogy az Ákr. rövidebb, tömörebb normaszöveggel rendelkezik, a jogalkotó kifejezett célja ugyanis az volt, hogy egy egyszerűbb és közérthetőbb szabályozást alkosson. A jogszabály tehát csak azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek minden közigazgatási, hatósági eljárásban alkalmazandók, és az általános kódexből kikerültek azok a szabályok, melyek csak bizonyos speciális ágazati eljárásokra, ügymenetekre jellemzőek, esetleg ügyviteli, szervezeti vagy szervezési jellegű normák. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy a jogalkalmazóknak sokkal jobban kell támaszkodniuk a hatósági eljárásjog egyéb forrásaira, mint például az ágazati jogszabályokra, az uniós jogra vagy éppen a bírói gyakorlatra.

2. A kódexben szabályozott alapelvek funkciója lényegében nem változott, itt továbbra is olyan alapvető elvek, értékek szerepelnek, amik a jogalkalmazást segítik. Az Ákr. ugyanakkor kevesebb alapelvet nevesít, mint a Ket., így például hiányzik a kiskorú érdekeinek fokozott figyelembevétele vagy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek az alapelvek most már nem részei a közigazgatási hatósági eljárásjognak; hanem azt, hogy azok máshonnan, például az Alaptörvényből vagy nemzetközi jogi egyezményekből vezethetőek le.

3. Az Ákr. tárgyi hatálya a közigazgatási eljárások közül kizárólag a hatósági eljárásra terjed ki, továbbá rögzíti azt is, hogy mely szervek milyen tevékenysége során kell a törvényt alkalmazni. Ennek megfelelően a hatóság intézkedése közigazgatási jogviszonyt hoz létre, döntése közhatalmi jellegű, és annak közhatalmi úton szerez érvényt. Az új kódex a Ket.-től eltérően nem sorolja fel, hogy mely szervek minősülnek hatóságnak, csak egy általános fogalommeghatározást ad, ami jelentős mozgásteret biztosít a jogalkotónak az ésszerű hatáskör-telepítéshez. A hatóság ugyanis az a szerv, szervezet vagy személy, amelynek jogszabály hatósági jogkört állapít meg, tehát hatáskör birtokában eljár a konkrét ügyben. Változás az is, hogy az Ákr.-ben konkrétan nincs megjelölve a másodfokú hatóság, a jogalkotó itt is teljes mértékben az ágazati joganyagra bízza azt, hogy ki lesz a fellebbezéseket elbíráló, illetve a felügyeleti jogkört gyakorló másodfokú hatóság.

4. Jelentősen csökkent továbbá az Ákr. hatálya alól kivett eljárások száma Ákr. 8. § (1) bekezdés –, az egyéb eljárásoknál pedig a kódex rendelkezéseitől való eltérésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt az Ákr. kifejezetten megengedi. Lehetőség van továbbá arra is, hogy jogszabály a kódex rendelkezéseivel összhangban kiegészítő eljárási szabályokat határozzon meg, valamint az Ákr. nem zárja ki azt sem, hogy a tárgyi hatályán kívül eső eljárásokban a szabályait részben vagy egészben „kölcsönvegyék”.

5. Érdemes szót ejteni a kódex személyi hatályáról is. Míg a Ket. korábban a lehető legtágabb személyi körnek biztosította az ügyfélképességet; addig az Ákr. a jogos érdek tekintetében egyértelművé teszi, hogy kizárólag az üggyel kapcsolatos közvetlen érintettség vehető figyelembe az ügyféli minőség szempontjából. Az Ákr. ismeri továbbá a speciális ügyfélfogalmat, azaz annak a lehetőségét, hogy ágazati jogszabály (törvény vagy kormányrendelet) megállapíthatja egyes ügyfajtákban, azon szervezetek, személyek körét, akik a jogszabály erejénél fogva az adott ügyfajtában ügyfélnek tekintendők, tehát esetükben nem kell külön vizsgálni az ügyféli minőség kritériumának fennállását, a közvetlen érintettséget. Építésügyi tárgyú jogszabályokban főszabály szerint az lehet például építtető, aki az ingatlannak a tulajdonosa, tehát ha valaki ingatlantulajdonos, akkor neki minden további vizsgálat nélkül ügyféli jogállást kell biztosítani.

6. Az eljárásjogi jogutódlás szabályai is lényegesen leegyszerűsödnek. Továbbra is a jogutódlás főszabálya a polgári jogi jogutód belépésének lehetősége, ha azt az ügy személyhez kötött jellege nem zárja ki. Az ügy személyes jellege alatt azt értjük, hogy az alkalmazandó anyagi jogi feltételek kizárólag adott – az ügyben kieső – ügyfélhez kötődnek, az abból fakadó jogosultságok őt illetik, a kötelezettségek pedig őt terhelik. Az ilyen ügyekben az anyagi jogi rendelkezések egyértelműen meghatározzák, hogy a jogosultság az ügyfél személyéhez kötődik vagy, hogy a kötelezettséget nem tudná más teljesíteni (tipikus példái ennek a gyámügyek). Azt is külön kimondja az Ákr., hogy ha az ügy tárgya valamilyen dologi jog, vagy azt érinti az ügy, akkor az ügyfél helyébe az adott üggyel érintett dologi jognak az új jogosultja lép, ez például egy tulajdonjog esetében az örökös. A dologi joggal kapcsolatos új, önálló jogutódlási szabály azért szükséges, mert egyes esetekben a dologi joghoz kötött jogosultságoknál, nem feltétlenül a polgári jogi jogutód lép az eljárásban a kieső ügyfél helyébe, hanem az ilyen tárgyú ügyeknél a dologi jog jogosultja lesz az, aki ügyfélként részt kell, hogy vegyen az eljárásban.

7. Az eljárási képesség vonatkozásában nincs lényeges változás; az továbbra is a polgári jogból megismert cselekvőképesség fogalmára épül, vagyis az, hogy valaki saját cselekedetével tud magának jogokat, kötelezettségeket szerezni és gyakorolni a hatósági eljárásban. A képviselet szabályait az Ákr. a jogalkalmazási gyakorlatra, a magyar eljárásjogi hagyományokra támaszkodva jelentősen egyszerűsítve állapítja meg; formáit tekintve változatlanul a jogszabályon, meghatalmazáson vagy hatósági döntésen alapuló képviseleti jogot ismeri. A képviselő visszautasítására vonatkozó szabályok az ügyfél jogait védik, és az Ákr. a Ket.-tel szemben nem csak a meghatalmazott visszautasításáról szól, hanem a jogalkalmazási tapasztalatok alapján valamennyi képviseleti forma esetén megteremti a visszautasítás lehetőségét. Változás még az is, hogy a kódex nem tartalmaz ügyintézési rendelkezéssel kapcsolatos szabályokat, ugyanis azokra az elektronikus kapcsolattartással összefüggésben új törvény tér ki, csupán a meghatalmazás alapvető, formai követelményeit rendezi. A törvény ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy meghatalmazás esetén a képviseleti jogosultság igazolása csupán akkor kötelező, amennyiben azt a rendelkezési nyilvántartás nem tartalmazza.

Print Friendly, PDF & Email