dr. Kucsó Dóra
kormánytisztviselő
Hatósági Főosztály · Törvényességi Felügyeleti Osztály

A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium a 2024. évi ellenőrzési munkatervében feladatul tűzte a kormányhivataloknak, hogy törvényességi felügyeleti jogkörükben vizsgálják meg a helyi önkormányzatok által a helyi jelentőségű védett természeti terület (a továbbiakban: helyi természeti védettség) jogi szabályozását tartalmazó önálló rendeleteit, valamint a más tárgykörben alkotott rendeletek helyi természeti védettséget kijelölő szabályokat tartalmazó rendelkezésit (jellemzően HÉSZ, településképi rendelet vagy környezetvédelmi tárgyú rendelet) a Tvt.[1] rendelkezéseire figyelemmel.

A települési önkormányzat – a Tvt. 24. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakkal összhangban – csak természeti területet [4. § b) pont, 15. § (1) bekezdés] és más, a Tvt. 22. §-a alapján védelemre érdemes földterületet nyilváníthat védetté. Terület védetté nyilvánításának előkészítését a Tvt. 25. § (2)–(4) és (6)–(9) bekezdése szabályozza, a helyi jelentőségű, valamint az országos jelentőségű védett természeti területek létesítésének esetében külön eljárásrendet megkülönböztetve.

1. A Tvt. 28. § (6) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy helyi jelentőségű védett természeti terület kizárólag a 28. § (1) bekezdés c) pont szerinti természet­vé­del­mi terület vagy d) pont szerinti természeti emlék kategória valamelyikébe sorolható be a védelem célja és a védett természeti terület kiterjedése alapján.

A természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Természeti emlék pedig valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület.

A természetvédelemért felelős miniszter a természeti területeken és más, védelemre érdemes földterületeken [Tvt. 24. § (1) bekezdés a) pont] túlmenően jogosultsággal rendelkezik a Tvt. 4. § a) pontja szerinti természeti értékek védetté nyilvánítására is [24. § (2) bekezdés]. Védett természeti értékek közé tartoznak pl. a jogszabály alapján kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő növény- és állatfajok, vagy a Tvt. erejétől fogva a barlangok.

Mindebből következően természeti érték védetté nyilvánítására a települési önkormányzatoknak nincs jogköre.

2. A védetté nyilvánítás kezdeményezője bárki lehet, a szakmai előkészítéséért a települési önkormányzati jegyző felel.

Az előkészítés során meg kell vizsgálni a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét.

A védetté nyilvánítás előkészítése során a jegyzőnek meg kell keresnie a működési területe alapján érintett nemzeti park igazgatóságot a védetté nyilvánítás szakmai indokoltságát megalapozó iratok megküldésével, annak érdekében, hogy az igazgat‍óság nyilatkozzon a terület országos jelentőségű védettségének indokoltságáról. Az igazgatóság ilyen tartalmú nyilatkozatát a természetvédelemért felelős miniszter állásfoglalása alapján 60 napon belül köteles megadni.

Az igazgatósági állásfoglalás kétféle lehet. Amennyiben indokolt a terület országos jelentőségű védettsége, az igazgatóság folytatja le az előkészítés szakmai munkálatait, és tesz javaslatot a miniszternek a védetté nyilvánításra. Ha nem indokolt a terület országos védettsége, az előkészítést végző jegyző folytatja a helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésének előkészítését. A szakmai megalapozó dokumentáció (védetté nyilvánítási javaslat) elkészítését követően az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében az előkészítést végző egyeztető megbeszélést és esetlegesen helyszíni szemlét tart, amelyre – a kitűzött időpont előtt legalább 15 nappal – meghívja a javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti. Jelentős számú érdekelt esetén a meghívás történhet a hirdetménynek a helyi önkormányzat hirdetőtábláján történő kifüggesztésével vagy más, helyben szokásos módon közhírré tétele útján is. Az előkészítést végző az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet és összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal együtt előterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.

3. Ezt követi a védetté nyilvánítás normatív aktusa, az önkormányzati rendelet megalkotása. A védetté nyilvánító rendelet egy példányát a települési jegyzőnek – nyilvántartási célból – meg kell küldenie az érintett területen működő nemzeti park igazgatóságnak. A 10 nemzeti park igazgatóság köteles ugyanis vezetni működési területét érintően a helyi és az országos jelentőségű védett természeti területek nyilvántartását. A védett természeti területek (ideértve a helyi jelentőségű védett természeti területeket is) központi, országos nyilvántartását az Agrárminisztérium vezeti. Ez utóbbi miatt célszerű, ha az önkormányzat a védetté nyilvánításról szóló önkormányzati rendeletet a természet védelméért felelős minisztériumnak is eljuttatja.

4. A védetté nyilvánításról rendelkező jogszabály hatályba lépését követően a gyakorlatban sajnálatos módon sokszor elmarad, a rendelet nyilvántartási célból való megküldése mellett, a Tvt.-ben a jegyzőnek mint természetvédelmi hatóság számára előírt két feladat teljesítése.

Az egyik a védett természeti terület táblával történő megjelölése. A másik fontos feladat a védettség tényének ingatlan-nyilvántartási feljegyeztetése, melyet a jegyző köteles hivatalból kezdeményezni.

Utóbbi feladat kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a védettség tényének feljegyzése a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba csak egy deklaratív hatályú aktus, azaz a terület védettsége nem ezáltal, hanem a védetté nyilvánító jogszabály hatályba lépésével keletkezik, és a jogi jelleg a feljegyzés meglététől függetlenül is fennáll. A jogbiztonság szempontjából nagyon fontos, hogy mind az érintett önkormányzatnál, mind a működési területével érintett nemzeti park igazgatóságnál, mind az illetékes ingatlanügyi hatóságnál, mind pedig a természetvédelemért felelős tárcánál az adott helyi védett természeti terület aktuális adatait tartsák nyilván.

5. A védetté nyilvánító önkormányzati rendeletnek tartalmaznia kell:

• a védetté nyilvánítás tényét,
• a természetvédelmi terület, illetve a természeti emlék megnevezését, annak jellegét, kiterjedését,
• a védetté nyilvánítás indokát,
• természetvédelmi célját,
• a földrészletek helyrajzi számait,
• a Tvt.-ben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést,
• a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött egyes tevékenységek körét,
• lehetőség szerint a földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit, valamint
• a természetvédelmi kezelési tervet, illetve
• az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozás tényét.

Utóbbi előírás a helyi védettséggel érintett ingatlanok közül a Natura 2000 hálózatba tartozók helyrajzi számainak megjelölését jelenti. A Natura 2000 hálózatba tartozó földrészletek helyrajzi számait az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet mellékletei tartalmazzák.[2]

6. Kiemelendő, hogy a Nemzeti Park Igazgatóság megkeresése szakmailag indokolt módon felmerülhet az önkormányzat részéről annak eldöntése során, hogy a jelenleg természeti értékként szabályozott védendő jogtárgy valójában természetvédelmi terület vagy természeti emlék. Ez esetben a védettség kategóriájának tisztázásához természetvédelmi szakmai segítséget kérhet az önkormányzat, amely azonban nem a Tvt.-ből származó kötelezettség.

7. Előfordulhat, hogy a helyi jelentőségű terület védetté nyilvánítása nem önálló, kizárólagosan a Tvt. hatálya alá tartozó tárgykör szabályozására irányuló önkormányzati rendeletben történik, hanem más jogágba tartozó, más szabályozási célú, tárgyú és tartalmú rendelet részeként került elfogadásra (pl. környezetvédelmi tárgyú rendelet, településkép-védelmi rendelet, településrendezési célú rendelet).

A Tvt. mint a természet védelméről rendelkező ágazati jogszabály írja elő a 24. § (1) bekezdés b) pontjában, 36. § (1) bekezdésében és 55. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a végrehajtására kiadott önkormányzati rendelet megalkotásának terjedelmét, tartalmát.

Figyelemmel arra, hogy az ágazati jogszabály és a végrehajtására kiadott önkormányzati rendelet fogalomrendszere nem térhet el egymástól, nem tartjuk helytálló megoldásnak azt a szabályozási technikát, amely során a Tvt. tárgyában megalkotott helyi szabályok más jogágban is megjelenő önkormányzati normákkal (például helyi értékek védelme) együtt, egyetlen rendeletben kerülnek megalkotásra. Az említett példa esetében az önkormányzat által ellátott feladatkör részletszabályai eltérő ágazati törvényekben jelennek meg, amelyhez az adott törvényekben foglalt, jól elhatárolható felhatalmazó rendelkezések kapcsolódnak. A tárgykör távolabbi összefüggése és a jogintézmény hasonlósága ellenére sem köthető össze önkormányzati rendelet szintjén a két ágazati törvényből eredő végrehajtási kötelezettség.

8. A védettség feloldására kizárólag a Tvt. 24. § (4) bekezdésében foglalt esetben kerülhet sor, amely szerint fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét, fokozottan védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldása során a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a helyi védett természeti terület védettségének a feloldásához az igazgatóság véleményét be kell szerezni.

Fentiek értelmében a védettség feloldására a működési területével érintett Nemzeti Park Igazgatóság megkeresése, véleményének beszerzése nélkül nem kerülhet sor. Az igazgatóság megkeresésének értelemszerűen meg kell előznie a védettség feloldását kimondó önkormányzati rendelet megalkotását. Fontos, hogy a védettség feloldása ugyanúgy önkormányzati rendelettel történik, mint maga a védetté nyilvánítás.

9. A törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlásával összefüggésben megfogalmazott munkatervi feladatnak két üteme különböztethető meg:

Az első, hogy a helyi természeti védettségre vonatkozó önkormányzati szabályozás felülvizsgálatra kerüljön, célzottan a tárgykör helyes fogalomhasználatára, egyidejűleg a jogszabálysértő rendelkezések kerüljenek módosításra úgy, hogy a jelenleg fennálló védettség a védelem tárgyán fennmaradjon. A felülvizsgálatnak nem célja, hogy az önkormányzat eldöntse, fel kívánja-e oldani a terület védettségét. A védettségi szint megőrzésének kötelezettségét kimondó 28/1994. (V. 20.) AB határozat szerint a Tvt. 24. § (4) bekezdése alapján természeti terület védettségének feloldására ugyanis kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. Alapesetként kell tehát feltételezni a védettség fenntartásának a teljes területen fennálló indokoltságát.

A második ütemeben pedig annak folytatólagos vizsgálata, hogy a jogharmonizáció, valamint a szükséges rendeletmódosítások – a törvényességi felügyeleti eljárások során alkalmazott eszközök eredményeképpen – jogszerűen megtörténtek-e.

[1] 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről [Tvt.]
[2] Forrás: termeszetvedelem.hu/helyi-jelentosegu-vedett-termeszeti-teruletek-kialakitasa