dr. Semperger Zsolt
törvényességi felügyeleti szakügyintéző
Jogi és Hatósági Főosztály / Jogi és Törvényességi Felügyeleti Osztály

Az Alaptörvény hetedik módosítása szükségessé tette a jogalkotásra vonatkozó előírások aktualizálását. A Magyar Közlöny 2019. március 13-i (2019. évi 41.) számában kihirdetett változás három jogszabályt érintett 2019. március 15-i hatállyal:

Módosult a Jat. [2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról] a 2019. évi II. törvény[1] alapján.

Módosult az NJTkr. [338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Jogszabálytárról] a 48/2019. (III. 13.) Korm. rendelet[2] alapján.

Új Közlönyr. született: a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet – felváltva a korábbi KIM rendeletet.[3] A Közlönyr. immár nemcsak az önkormányzati rendeletek (valamint határozatok és utasítások) megjelölése kapcsán vonatkozik az önkormányzatokra, hanem a rendelet-indokolások közzététele tekintetében is.

Az önkormányzati munkát érintő – elsősorban a rendeletalkotást, de a határozatok, utasítások előkészítését is befolyásoló – módosításokról röviden a 2019. március 6-ai jegyzői értekezletünkön és március 14-ei körlevelünkben számoltunk be, a részleteket pedig – az Igazságügyi Minisztériummal és a Miniszterelnökséggel történt egyeztetés alapján – a következőkben foglaljuk össze.

1. Az indokolás szerepe a jogértelmezésben

A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, … indokolását kell figyelembe venni.

Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása (2018. június 28.) – ahogyan ezt akkori számunkban bemutattuk[4] – többek között kiegészítette a jogértelmezés alkotmányos követelményeit. Az Alaptörvény 28. cikkének 2019. január 1-jétől hatályos szövege alapján: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály pream­bulumát, illetve a jogszabály megalkotá­sá­ra vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

Az Alaptörvény tehát a jogértelmezés során az eddigi szempontokon túl immár megköveteli azt is, hogy a jogalkotói szándék felderítésében elsősorban az indokolásra (törvény esetében pedig a preambulumra is) tá­masz­kodjunk.

A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik.

Hangsúlyozzuk, hogy a módosítás sem a preambulumot, sem az indokolást nem teszi kötelező erejűvé. Ezt a Jat. 18. §-ának új (4) bekezdése ki is mondja: „A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik.”

Amint az Alaptörvény-módosítás indokolása is jelzi: „ezek [ti. a preambulum és az indokolás] – értelemszerűen – nem tekinthetők a jogértelmezés ezen fajtája kizárólagos módszerének, hiszen abban változatlanul felhasználhatóak a jogszabály elfogadása kapcsán elhangzott érvek, a történeti alkotmány vívmányai vagy a jogtudomány eredményei is.”

A Jat. 18. §-ának új (5) bekezdése pedig a jogbiztonság érdekében választ ad a gyakorlatban könnyen felmerülő dilemmára: „figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét.”

2. Az indokolások közzététele

Az indokolások közzétételének helye:

• országos jogszabályok esetében a Magyar Közlöny mellékletét képező Indokolások Tára [Jat. 28/B. § (4) bek., Közlönyr. 20. § (2) bek.],
• önkormányzati rendeletek esetében a Nemzeti Jogszabálytár [Közlönyr. 20. § (3) bek.].

A jogszabály (így pl. önkormányzati rendelet) indokolását akkor kell közzétenni, ha az előkészítő nem nyilatkozott úgy, hogy mellőzni kell a közzétételt. A mellőzésre vonatkozó nyilatkozat oka kétféle lehet:

• a rendeletnek nem mutatható ki jelentős társadalmi, gazdasági, költségvetési hatása, környezeti és egészségi következménye, adminisztratív terheket befolyásoló hatása [Közlönyr. 21. § (2) bek. a) pont], vagy
• a rendelet technikai vagy végrehajtási jellegű [Közlönyr. 21. § (2) bek. b) pont].

A jogszabály terveze­téhez a jogszabály előkészítője indoko­lást csatol, amelyben … ismerteti … az állás­pontját az indokolás közzétételéről. [Jat. 18. § (1) bek.]

Az indokolásnak új kötelező eleme a jogszabály-előkészítő nyilatkozata az indokolás közzétételével kapcsolatos állás­pont­járól [Jat. 18. § (1) bek.].

A főszabályt az indokolás közzététele jelenti, a Közlönyr. 21. § (2) bek. megfogalmazásából következően. Ha tehát a jogszabály-előkészítő az indokolásban elmulasztott volna – akár pro, akár kontra – nyilatkozni a közzététel szükségességéről, akkor az indokolást közzé kell tenni.

Célszerű felhívni az önkormányzati képviselők figyelmét, hogy mivel az egyéni indítvány alapján elfogadott rendeletek esetében az előterjesztő a képviselő, neki kell nyilatkoznia is az indokolásban.

Az indokolást a jogszabály kihirdetése után szükséges közzétenni [Közlönyr. 20. § (4) bek.], önkormányzati rendelet esetében 5 munkanapon belül [NJTkr. 4. § (5) bek. és 4/A. §].

Ha az előterjesztéshez képest módosított szöveggel fogadta el a rendeletet a képviselő-testület, akkor az elfogadott módosító indítványok indokolásával összefésült, végleges indokolás-szöveget kell közzétenni [Közlönyr. 20. § (3) bek.].

Az indokolás a közzétételét követően nem módosítható [Közlönyr. 20. § (5) bek.], következésképp az egységes szerkezetbe foglalására sincs lehetőség. A módosított jogszabályok indokolásának megismeréséhez így végig kell majd tekintenünk a minket érdeklő §-t módosító többi jogszabály indokolását is. Ebben segítségünkre lehet majd, hogy „az indokolások önálló közzététele mellett a Nemzeti Jogszabálytár várhatóan – a műszaki lehetőségek adta keretek között – további, az áttekinthetőséget segítő szolgáltatásként biztosíthatja a jogszabályok és az azokkal összefüggő indokolások összekapcsolását” [részlet az NJTkr. módosításának indokolásából].

Az önkormányzatok esetében 3 hónapos felkészülési időt hagy a jogszabály: az indokolás közzétételére vonatkozó szabályokat csak a 2019. június 15-én és azt követően kihirdetett önkormányzati rendeletek esetében kell alkalmazni [Közlönyr. 23. § (2) bek. c) pont].

3. A bevezető rész módosítása

Nem lehet módosítani … – az önkormányzati rendelet kivételével – a rendelet bevezető részét … [Jat. 8. § (2) bek. b) pont]

Az önkormányzati rendeletek bevezető részét a Jat. jelenleg nem engedi módosítani. Gyakran előfordul azonban, hogy szükséges lenne a módosítás, mert pl. vál­tozik a felhatalmazás; új tárgykörrel bővül a rendelet; esetleg eleve hibás volt a bevezető rész; stb. Ez fontos garanciális eleme a rendeletnek – a Kúria nemegyszer meg is semmisíti az egész rendeletet a bevezető rész hibája miatt –, ezért fontos, hogy a szükséges változtatások megtörténjenek. Erre eddig az egyetlen lehetőséget az új rendelet alkotása jelentette, a régi hatályon kívüli helyezésével, kényszerűen figyelmen kívül hagyva minden más gyakorlati szempontot.

Ennek a helyzetnek a feloldása érdekében módosult a törvény: a Jat. 8. § (2) bekezdésének új szövege szerint „nem lehet módosítani […] b) – az önkormányzati rendelet kivételével – a rendelet bevezető részét, […]”.

Mind a régi, mind az ezután születő önkormányzati rendeletek esetében lehetőség van a bevezető rész módosítására [Jat. 36. §].[5]

4. Társulási rendeletalkotás

A társulásra és a társult képviselő-testület településeire is kiterjedő hatályú önkormányzati rendeletek szabályai – az eddigi mondanivaló megtartásával – pontosításra kerültek, és szerkezetileg valamivel lejjebb, az 5. § (5)–(6) bekezdésébe költöztek.

5. A Felhatalmazás végrehajtása

A felhatalmazás jogosultja a jog­szabályt köteles megalkotni … [Jat. 5. § (8) bek.]

Pontosításra került annak megfogalmazása, hogy a jogalkotásra adott felhatalmazás – főszabály szerint – egyúttal kötele­zettséget is jelent [Jat. 5. § (8) bek.]. Változatlanul érvényes az a néha feledésbe merülő előírás is, amely szerint, ha egy új törvényi felhatalmazás születik, a képviselő-testületnek – szintén főszabály szerint – azonnal lépnie kell: a törvény kihirdetése és hatálybalépése között el kell fogadnia az önkormányzati rendeletet, a törvény hatálybalépésével pedig a rendeletet is hatályba kell léptetni [Jat. 7. § (6) bek.].

6. Bürokráciacsökkentés

A módosítás tesz egy lépést a jogalkotási folyamatba épített bürokráciacsökkentés irányába a brit modell, más néven „paragrafusfék” finomított bevezetésével. A Jat. új 16/A. § (3) bekezdése szerint: „a jogszabály szakmai tartalmát lehetőség szerint úgy kell kialakítani,” hogy ha a jogszabály

• új adminisztratív kötelezettséget,
• új fizetési kötelezettséget, vagy
• egyéb módon a címzettjeinek költségeit növelő új kötelezettséget

vezet be, akkor valamely már fennálló ilyen kötelezettség megszüntetéséről vagy arányos enyhítéséről is rendelkezni kell.

7. Tartalmi dereguláció

A törvény a jogszabályok előkészítőjének – így a jegyzőnek is – feladatává teszi, hogy:

• a jogalkotás elmaradásának várható következményeit [Jat. 15/A. §], valamint
• az előzetes hatásvizsgálat eredményeit [Jat. 17/A. §]

mérlegelve csak „akkor tegyen javaslatot a jogszabály megalkotására, ha az a szabályozási cél eléréséhez feltétlenül szükséges”.

A jegyző feladata emellett folyamatos felülvizsgálattal biztosítani, hogy az akár tartalmilag, akár formailag feleslegessé vált rendelkezések kitisztuljanak az önkormányzati rendeletekből [Jat. 22. § (1)–(2) bek.].

8. Automatikus dereguláció

A Jat. már 2011-ben bevezette, hogy a módosító (a hatályon kívül helyezőt is beleértve) rendelkezések a módosított jogszabályba való beépülésük (végrehajtottá válásuk) után hatályukat vesztik. A csakis módosító rendelkezéseket tartalmazó, ezáltal kiüresedett jogszabály pedig követi a (végrehajtottság következtében) hatályvesztett rendelkezéseinek sorsát. Azóta nem nehezítik a jogrendszer átláthatóságát a már végrehajtott, hatályban felejtett jogszabályok.

Ezt az automatikus deregulációt terjeszti most ki a törvény, így 2019. március 15-től mindez vonatkozik:

• a módosító rendelkezésekre [Jat. 12. § (1)–(2) bek.],
• a hatályon kívül helyező rendelkezésekre [Jat. 12. § (1)–(2) bek.],
• az eltérő szöveggel való hatálybalépést (a még hatályba lépésre váró jogszabály/rendelkezés esetében) kimondó rendelkezésre [Jat. 12/A. § (1) bek. a) pont],
• a hatályba nem lépést (a még hatályba lépésre váró jogszabály/‌rendel­kezés esetében) kimondó rendelkezésre [Jat. 12/A. § (1)–(2) bek.],
• mindezekre immár egységesen, attól függetlenül, hogy a rendelkezés végrehajtható-e vagy sem (mert pl. egy már hatálytalan jogszabályt próbált volna módosítani) [Jat. 12. § (3) bek. és 12/A. § (3) bek.],
• valamint a kizárólag ilyen rendelkezéseket tartalmazó, ezáltal kiüresedett jogszabályok üres vázára is [Jat. 12/B. §].

A hatályvesztés menetrendjét is egységesítette a törvény:

• 1. nap: a rendelkezés a hatálybalépése napján kifejti a hatását a módosított jogszabályban, ezáltal végrehajtottá válik (pl. adott hónap 1-jén),
• 2. nap: a rendelkezés a végrehajtottá válását követő napon automatikusan hatályát veszti (pl. adott hónap 2-án),
• 3. nap: az egész jogszabály hatályát veszti (az utoljára hatályát vesztő rendelkezése hatályvesztését követő napon, pl. adott hónap 3-án).

Abban az esetben persze, ha az egyazon jogszabályban található rendelkezések különböző időpontokban lépnek hatályba, a fenti lépések közül a 3. (az egész jogszabály hatályvesztése) csak az utoljára hatályba lépő rendelkezés végrehajtottá válása után következik be.

A végre nem hajtható rendelkezések esetében az 1. napot a hatályba lépés napja jelenti (amikor – végrehajthatósága esetén – végrehajtottá vált volna). Ily módon a félrement jogszabályi rendelkezések is automatikusan vesztik hatályukat.

A kiüresedett jogszabály-váz hatályvesztését nem akadályozzák a formailag még létező, ám önmagukban jelentés nélküli elemei. Mindenestül hatályát veszti tehát az az önkormányzati rendelet, amelynek az összes – tág értelemben vett – módosító rendelkezése automatikusan hatályát vesztette, és így a rendelet:

• rendeletcímen,
• bevezető részen,
• saját magát hatályba léptető rendelkezésén,
• jogharmonizációs záradékon,
• kiüresedett szerkezetiegység-megjelöléseken (üres címek, számozások stb.)

kívül mást nem tartalmaz.

Ez az automatizmus leveszi ugyan a terhet a jogszabály-előkészítő válláról, arra azonban továbbra is ügyelnie kell, hogy az automatikus hatályvesztést is át kell vezetnie a jogszabály egységes szerkezetbe foglalt szövegén.

A fenti menetrend átláthatóságát a mellékelt folyamatábra segíti.

Mindez 2019. március 15-től él. Az automatikus dereguláció új szabályai csak azokra a módosító (és hatályon kívül helyező, eltérő szöveggel való hatálybalépést vagy hatályba nem lépést kimondó) rendelkezésekre vonatkoznak, amelyek 2019. március 15-én vagy azután hatályba lépő jogszabályokban találhatók [Jat. 36. §]. A korábbi módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések már korábban végrehajtottá váltak és a Jat. régi szabályai alapján vesztették hatályukat. A korábbi eltérő szöveggel való hatálybalépést vagy hatályba nem lépést kimondó, illetve végre nem hajtható rendelkezések azonban hatályban maradnak egészen addig, amíg az adott jogalkotó „kézzel” hatályon kívül nem helyezi őket.

9. Hatályba még nem lépett jogszabály megváltoztatása

A Jat. most már pontosan szabályozza, hogy a még hatályba lépésre váró jogszabály/rendelkezés

• eltérő szöveggel való hatálybalépését kimondó és
• hatályba nem lépését kimondó

rendelkezéseket azzal a nappal kell hatályba léptetni, amikor a változtatással érintett jogszabály/rendelkezés eredetileg hatályba lépne [Jat. 9. § (3) bek.].

Erre a szabályra azért is fontos figyelemmel lenni, mert egyrészt a rendelkezés későbbi hatálybaléptetése természetesen végrehajthatatlanná tenné azt, másrészt viszont a korábbi hatálybaléptetése pedig a rendelkezés automatikus deregulációjának menetrendjét tenné átláthatatlanná.

A Jat.-nak ez a szabálya – az eltérő szöveggel való hatálybalépést és a hatályba nem lépést kimondó rendelkezések automatikus deregulációja többi szabályával megegyező módon – csak a 2019. március 15-én és azután hatályba lépő jogszabályok rendelkezéseire vonatkozik.

10. Közjogi szervezetszabályozó eszközök

A Jat. egésze, azaz minden jogalkotási szabály – a mostani módosításokat is beleértve – a közjogi szervezetszabályozó eszközökre is kiterjed [Jat. 1. § (1) bek. b) pont], azaz az önkormányzatok esetében:

• a képviselő-testület (helyi és nemzetiségi) normatív határozatára[6] és
• a polgármester és a jegyző normatív utasítására.

Kivételt – a Jat. 1. § (4) és 26. § (2) bek. alapján – csak a határozatok és utasítások természetétől eleve távol álló előírások jelentenek. Így nem kell alkalmazni:

• a legalacsonyabb szabályozási szintet megkövetelő előírást [2. § 5. bek. c)–d) pont], hiszen a határozattal/utasítással már eleve ott tartunk,
• a széttagolt szabályozás megelőzésére, a törvényalkotási tárgykörökre, a felhatalmazó rendelkezések megalkotására, a végrehajtási jogszabályok felhatalmazó rendelkezéshez való viszonyára, valamint a területi és személyi hatályra vonatkozó szabályokat [3–6. §, 13. § (1) bek.],
• a magasabb szintű jogszabály megismétlésének tilalmát [3. §],
• a bürokráciacsökkentésre (paragrafusfék/brit modell) és a tartalmi dereguláción alapuló jogszabály-előkészítésre vonatkozó szabályokat [15/A–16/A. §, 17/A. §],
• az indokolási kötelezettség és az indokolás-közzététel szabályait [18. §],
• a véleményeztetési és egyeztetési (más jogszabály alapján esetleg fennálló) kötelezettségre vonatkozó formai szabályokat [19–20. §],
• az önkormányzati közjogi szervezetszabályozó eszközök esetében a Magyar Közlönyben történő közzétételt [26. § (2) bek.].
  

11. Jogszabályok visszamenőleges alkalmazása

… a hatályba­lépésének napját, amely a jogszabály kihirdetését követő valamely nap lehet.

A jogszabályokat továbbra sem lehetséges egy múltbéli időpontban hatályba léptetni (így a módosító és hatályon kívül helyező rendelkezéseket sem). A Jat. 7. § (1) bekezdése változatlanul előírja: „a jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját, amely a jogszabály kihirdetését követő valamely nap lehet.” (Ezt az időpontot a (2) bekezdés sürgős esetben is csak néhány órával engedi előrehozni.)

Egy rendelkezés alkalmazása (nem a hatálya, csak az alkalmazása) viszont elrendelhető visszamenőleg is, feltéve, hogy – magán az önkormányzaton kívül – senkire nézve sem tartalmaz szigorítást. A szigorítás tilalmát a Jat. 2. § (2) bekezdése teszi egyértelművé: „jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”

Egy visszamenőleges kedvezmény (pl. támogatási összeg emelése, lakbércsökkentés, adókedvezmény stb.) bevezetése tehát a következőképp oldható meg:

• a jogszabály szövegét nem változtathatjuk meg visszamenőleg: azaz nem mondhatjuk azt decemberben, hogy idén januártól más volt a szöveg,
• de a jogszabály alkalmazását már elrendelhetjük visszamenőleg: tehát mondhatjuk azt, hogy az új rendelkezés holnaptól hatályos ugyan, de a régebbi jogviszonyokra is kihat utólag.

Erre a megkülönböztetésre azért van szükség, mert a jogbiztonság legalapvetőbb feltétele, hogy mindig egyértelmű legyen, pontosan hogyan szól a szabály. A visszamenőleges módosítás lehetősége azonban azt jelentené, hogy sosem ismerhetnénk biztosan a jelenlegi szöveget, hiszen az csak feltételesen létezne. (Sőt ha lehetséges lenne utólag azt mondani, hogy január óta más volt a szabály, az azt is jelentené, hogy aki pl. májusban még a régi szabályt tartotta be, az jogsértően járt el, anélkül hogy erről tudhatott volna.) Az így kialakuló ellentmondások további elemzését az időutazás rajongóira bízhatjuk, a Jat. 7. §-ába ütköző rendeletek megsemmisítését pedig a Kúriára.

Példa a visszamenőleges alkalmazás jogszerű elrendelésére:

19/2019. (XII. 19.) önkormányzati rendelet
az építményadóról szóló 17/2017. (XI. 17.) önkormányzati rendelet módosításáról

[ … bevezető rész … ]

1. § [ … az alaprendeletet módosító (pl. adómértéket csökkentő) rendelkezések … ]

2. § Az [ … érintett alaprendelet … ] a következő 10. §-sal egészül ki:

„10. § E rendeletnek a 19/2019. (XII. 19.) önkormányzati rendelettel megállapított …. § (…) bekezdése rendelkezéseit a 2019. január 1-jén vagy azt követően keletkezett valamennyi adókötelezettségre alkalmazni kell.”

3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

A visszamenőleges alkalmazás szabályozásakor ügyelnünk kell a következőkre:

• Egyértelművé kell tenni, mi lesz a sorsa a korábban már lezárult, illetve a folyamatban levő ügyeknek (kivéve, ha ezt magasabb szintű jogszabály, pl. a Jat. szabályozási átmenetre vonatkozó 15. §-a már rendezi).
• Nem szabad diszkriminatív helyzetet okoznunk azzal, hogy a kedvezményre jogosultak azon része, akiknek az adott ügye már lezárult, eljárási lehetőség hiányában a valóságban esetleg kiszorul a kedvezményből.
• A fizetési kötelezettségek tekintetében a visszamenőleges kedvezmény nem vonatkozhat a jogalanyok egy utólagosan meghatározott csoportjára – azaz csak akkor jogszerű, ha az adott fizetési kötelezettséggel érintett jogalanyok teljes körét (pl. minden természetes személyt) érinti [Stabtv.[7] 31. § (2) bek.].
• Az egységes szerkezetű szöveg közzétételekor is törekednünk kell az egyértelműségre. A fenti példát figyelembe véve: a módosításnak a 17/2017. (XI. 17.) önkormányzati rendelet 2019. december 20-ai időállapotában kell megjelennie, hiszen akkor lépett hatályba a módosító rendelet. A korábbi, 2019. január 1-jei szövegállapoton természetesen nem változtathatunk. A félreértések elkerülése érdekében viszont célszerű lábjegyzetben felhívni a figyelmet a visszamenőleges alkalmazásra mindkét időállapot (és az esetleges köztes időállapotok) alján. Erre a Nemzeti Jogszabálytárban adott a technikai lehetőség.

(Megjegyzendő, hogy létezik egyetlen kivétel a visszamenőleges változtatás tilalma alól: ha a Kúria vagy az Alkotmánybíróság megsemmisít egy jogsértő rendelkezést, ezt bizonyos esetekben visszamenőleges hatállyal is megteheti.)

A fentiek szem előtt tartásával oly módon oldható meg az önkormányzati rendeletalkotás, hogy mind a képviselő-testület szándékának teljesüléséhez, mind pedig a jogbiztonsághoz fűződő közérdek érvényre jusson.

Melléklet

[1] 2019. évi II. törvény a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvénynek az Alaptörvény hetedik módosításával összefüggő módosításáról
[2] 48/2019. (III. 13.) Korm. rendelet a Nemzeti Jogszabálytárról szóló 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendeletnek az Alaptörvény hetedik módosításával összefüggő módosításáról
[3] Hatályát vesztette: 32/2010. (XII. 31.) KIM rendelet a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről
[4] Hivatali Tájékoztató 2018. évi III. szám, 13. oldal (dr. Bangha Ágnes: Magyarország Alaptörvényének he­te­dik módosítása)
[5] Az Igazságügyi Minisztérium jogértelmezésének megfelelően, eltérően a 2019. március 6-ai jegyzői érte-kezletünkön elhangzott előzetes tájékoztatástól.
[6] A normatív határozatokkal kapcsolatban részletesebben lásd: Hivatali Tájékoztató 2018. évi V. szám, 40–41. oldal [dr. Koréh Zoltán: Az önkormányzati képviselő-testületi (nem hatósági) határozatok végrehajtása és annak ellenőrzése]
[7] 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról [Stabtv.]

Forrás: a 2019. évi II. törvény javaslatának, valamint a 48/2019. (III. 13.) Korm. rendelet és az 5/2019. (III. 13) IM rendelet tervezetének indokolása