dr. Kucsó Dóra
kormánytisztviselő
Hatósági Főosztály · Törvényességi Felügyeleti Osztály

Az önkormányzat vagyongazdálkodása keretében adódhat olyan helyzet, amikor az önkormányzat tulajdonában álló út eladására kerül sor.

Figyelemmel arra, hogy az önkormányzat vagyona, a nemzeti vagyon részeként erős védelmi szabályozás alatt áll, az alábbi jogszabályokat betartva valósulhat meg az értékesítés jogszerűen.

A Kktv.^[1] értelmében az utak jellege különböző lehet. A Kktv. 47. § 7. pontja alapján:

Út: „a járművek és a gyalogosok közlekedésére, vagy csak a járművek, illetve csak a gyalogosok közlekedésére szolgáló, e célra létesített vagy kijelölt közterület, vagy magánterület (közút, magánút); magánútnak kell tekinteni az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen lévő, közforgalom elől elzárt utat is”.

A Kktv. 32. § (1) és (2) bekezdése szerint az úthálózat közutakból és a közforgalom elől el nem zárt magánutakból áll. Az országos közúthálózat az állam tulajdonában, a helyi közúthálózat a települési vagy területi önkormányzat tulajdonában van. Magánútnak minősülnek a természetes személyek és a jogi személyek tulajdonában álló területen lévő utak. Magánútnak minősül továbbá az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen lévő, közforgalom elől elzárt út, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett, saját használatú út” megnevezéssel nyilvántartott ingatlanon vezető út, továbbá az állam tulajdonában és a vízügyi igazgatási szerv kezelésében vagy vagyonkezelésében lévő elsőrendű árvízvédelmi fővonalakon a kerékpáros-forgalom számára megnyitott út.

A közutakat az ingatlan-nyilvántartásban közútként kell feltüntetni.

Közútnak kell tekinteni az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen lévő, de az ingatlan-nyilvántartásban nem közútként feltüntetett

1. hidakon vezetett utakat, alagútban vezetett utakat,
2. elsőrendű árvízvédelmi fővonalakon vezetett, közforgalom számára nyitva álló utakat,
3. aluljárókat, valamint
4. a közparkokban és a telepszerű beépítésű lakóövezetben elhelyezhető épületek megközelítéséhez, és a területükön elhelyezkedő létesítmények parkolási igényének kielégítéséhez szükséges utakat és parkolókat vagy az azokon keresztülvezető gyalogutakat, gyalog- és kerékpárutakat, valamint kerékpárutakat.

A fentiek alapján az önkormányzat tulajdonosi szemszögéből megkülönböztethetünk önkormányzati közutat (helyi közút), valamint magánutat.

1. Önkormányzati közút értékesítése

Az Nvtv.^[2] 5. §-a értelmében a helyi önkormányzat a tulajdonában álló nemzeti vagyont a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgáló törzsvagyonba és üzleti vagyonba sorolja.

A helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon külön része a törzsvagyon, amely közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja. A törzsvagyon körében az Nvtv. megkülönböztet forgalomképtelen és korlátozottan forgalomképes vagyoni elemeket.

Az Nvtv. 5. § (3) bekezdésének a) pontja alapján a forgalomképtelen törzsvagyonba – amely nem idegeníthető el – tartozik a kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyon, melynek részét képezik többek között a helyi közutak és műtárgyaik.

A fentiekre tekintettel a közút értékesítésére csak a közút jelleg megváltoztatását követően kerülhet sor. A közutak átminősítéséhez az illetékes közlekedési hatóság engedélye szükséges a Kktv. 29. § (7) és (9) bekezdése, valamint 32. § (3) bekezdése alapján.

Ha az út forgalmi jellege megváltozik – ideértve az út jelentőségét, forgalmi terhelését és a forgalom összetételét –, akkor a hatáskörrel rendelkező közlekedési hatóság helyi közút és magánút esetén a tulajdonos kérelmére dönt a vonatkozó elfogadott terület- vagy településrendezési tervek szükség szerinti módosítását követően az országos közút helyi közúttá vagy magánúttá, a helyi közút országos közúttá vagy magánúttá, az állami vagy önkormányzati tulajdonú magánút helyi közúttá vagy országos közúttá minősítéséről, melyről határozatot hoz.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet 23/A. § (1)–(2) bekezdése alapján, a fenti eljárás megindításához a kérelmet indokolni kell, és az MT rendeletben meghatározott mellékletekkel együtt szükséges benyújtani.

Az útügyi hatósági eljárás díját a 26/1997. (XII. 12.) KHVM rendelet szabályozza.

Mindezek alapján megállapítható, hogy az utak átminősítését meg kell előznie egy hatósági eljárásnak. Mindaddig, amíg ez a hatósági eljárás nem fejeződik be, és az érintett ingatlanok közút jellege nem változik meg az ingatlan-nyilvántartásban, nem lehet az adott vagyontárgy elidegenítéséről dönteni. A közút jelleg megváltoztatása után történhet meg – a vagyonrendelet módosításával – az üzleti vagyoni körbe történő átsorolás, majd ezt követően hozhat döntést a képviselő-testület az értékesítésről.

2. Önkormányzati magánút értékesítése

Figyelemmel arra, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő magánutakat az Nvtv. nem sorolja az önkormányzat törzsvagyonába, így az üzleti vagyonba tartozónak tekinthető.

Az üzleti vagyon esetében, a tulajdonjog átruházása esetében is vannak törvényi korlátok. Engedély nélkül elidegeníthető, hasznosítható, de figyelemmel a Nvtv. 13. §-ára a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyon tulajdonjogát átruházni – ha törvény kivételt nem tesz – csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet.

További korlát, hogy önkormányzati vagyon tulajdonjogát átruházni csak természetes személy vagy átlátható szervezet részére lehet.

A fentiekre tekintettel attól függően, hogy az érintett út jellege alapján mely csoportba sorolható, a Kktv. és az Nvtv. szabályainak figyelembevételével megvalósulhat a tulajdonjog átruházása.

[1] 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről [Kktv.]
[2] 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról [Nvtv.]