Dr. Bereczky Katalin
osztályvezető
Dr. Bihari Márta
kormánytisztviselő
Jogi és Hatósági Főosztály · Hatósági és Perképviseleti Osztály

A Hivatali Tájékoztató 2020. évi III. számában megjelent 2020. július 10-én.

A Magyar Közlönyben 2020. május 28-án került kihirdetésre az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról, valamint ingyenes vagyonjuttatásról szóló 2020. évi XXX. törvény, mely – többek között – módosítja az Ákr.-t is.

Az Ákr. vonatkozásában a legjelentősebb változás, hogy 2020. július 1. napjától megszűnik a hatósági eljárásban a függő hatályú döntés intézménye.

1. A függő hatályú döntés

Ez a jogintézmény még a Ket.-be 2016. január 1. napjával került bevezetésre, melyet a 2018. január 1. napján hatályba lépett Ákr. is szinte változatlan tartalommal átvett.

A 2020. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Tv.) általános indoklása szerint: „A függő hatályú döntés jogintézményét a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény vezette be. A bevezetésének célja az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása volt, amelynek eredményeképpen a közigazgatási hatósági eljárások intézése határozottan gyorsabbá vált. Ugyanakkor a jogintézmény jelentős bürokratikus terhet jelent a hatósági jogalkalmazók számára és számos esetben az ügyfelek részéről is nehezen értelmezhető. A bürokráciacsökkentés folytatásaként így a függő hatályú döntés jogintézménye megszüntetésre kerül azzal, hogy az abban foglalt joghatások továbbra is kötelezik az eljáró hatóságokat. Ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Mindezzel biztosítható, hogy az eljárásokat a hatóságok az elmúlt években megszokott gyorsasággal, ugyanakkor szakszerűen láthassák el.”

2. A kérelemre induló eljárások

A hatóság, mint ismert, három fajta eljárás keretében – automatikus döntéshozatali, sommás és teljes eljárásban – hozhat döntést a kérelem tárgyában (Ákr. 39. §) attól függően, hogy az adott kérelem tekintetében melyik eljárás jogszabályi feltételei teljesülnek. A cél azonban az, hogy minél rövidebb idő alatt megalapozott döntés szülessen. Ezért az Ákr. a lehetőség szerint 8 napon belüli döntéshozatalt preferálja, és csak amennyiben ennek a jogszabályi feltételei nem állnak fenn, akkor lehet a kérelmet az ún. teljes eljárásban elbírálni. [Ákr. 40–43. §]

3. A teljes eljárásra történő áttérés

Az Ákr. 43. §-ának a függő hatályú döntésekről szóló rendelkezései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

Ákr. 43. § (1) A hatóság az eljárás megindításától számított nyolc napon belül
a) a kérelmet visszautasítja, az eljárást megszünteti vagy érdemben dönt,
b) a beadvány elintézését függőben tartja, vagy az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése iránt intézkedik, vagy
c) – szükség esetén – szakhatóságot keres meg, rendelkezik a tényállás tisztázásához szükséges előrelátható eljárási cselekményekről, hiánypótlásra hív fel.

Ez az új Ákr. 43. § (1) bekezdés lényegét tekintve a jelenleg hatályos 43. § (7) bekezdésének felel meg.

Ha tehát az automatikus döntéshozatalnak (Ákr. 40. §) vagy a sommás eljárásnak (Ákr. 41. §) a feltételei nem állnak fenn, a hatóság teljes eljárásra tér át.

Nem változik az a rendelkezés, hogy ha az automatikus döntéshozatalnak (Ákr. 40. §) vagy a sommás eljárásnak (Ákr. 41. §) a feltételei fennállnak ugyan, de a fellebbezési lehetőség hiánya miatt az ügyfél a döntés közlésétől számított 5 napon belül kéri (Ákr. 42. §), a kérelmet teljes eljárásban kell elbírálni.

Az új Ákr. 43. § (1) bekezdésből látható, hogy a függő hatályú döntést ugyan kiveszi a jogalkotó az Ákr.-ből, de változatlanul továbbra is érvényesülő elv, hogy a hatóságnak az eljárás megindításától számított 8 napon belül – ha annak feltételei fennállnak – döntést kell hoznia. Ha pedig ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, akkor, ha szükséges, valamilyen eljárási cselekményt kell végeznie a hatóságnak.

Ezt követeli meg egyrészt a hatékonyság elve (Ákr. 4. §), de így teljesül az a követelmény is, hogy ha törvény vagy Korm. rendelet valamely eljárási cselekmény határidejéről nem rendelkezik, akkor a hatóság, az ügyfél, de az eljárás egyéb résztvevője is azonnal, de legkésőbb 8 napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza. [Ákr. 50. § (6) bekezdés]

A Tv. indokolása szerint: „indokolt a függő hatályú döntés jogintézményének kivezetése, mivel az túlzott adminisztratív terheket ró a hatóságokra. A hatósági eljárás menetében továbbra is érvényesülő elv, hogy a hatóságnak az eljárást – ha nincs helye sommás eljárásnak – nyolc napon belül előre kell lendítenie (például a tényállás tisztázásához szükséges döntés meghozatalával), vagy az eljárást gátló körülményekről kell döntenie (például megszüntetés), illetve érdemben döntést kell hoznia. A felfüggesztés vagy a hiánypótlás meghozataláról természetesen nyolc napot követően is lehetséges döntenie a hatóságnak, a szabályozás lényege csupán az, hogy valamilyen érdemi intézkedést kell hoznia az ügy elintézése végett a hatóságnak.”

4. A teljes eljárásra áttérésről kell-e tájékoztatni az ügyfeleket?

A hatóság teljes eljárásra történő áttérés esetén – amennyiben annak feltételei fennállnak – elektronikus úton tájékoztatja az ügyfelet a teljes eljárás ügyintézési határidejéről, a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről és arról, hogy a hatóság a továbbiakban a teljes eljárás szabályai szerint jár el. [Ákr. 43. § (2) bekezdés]

A Tv. indokolása szerint: „Rögzítésre kerül az Ákr.-ben, hogy amennyiben az eljárás sommásan (azaz 8 napon belül) nem kerül elbírálásra, az ügyfél elektronikusan tájékoztatást kap …”

A tájékoztatás nem döntés, tehát nem kell végzést hozni, mivel a tájékoztatás joghatás kiváltására nem alkalmas.

Az ügyfelet elektronikus úton kell tájékoztatni, ha ismert az ügyfél elektronikus elérhetősége.

Az Ákr. 26. § (1)–(2) bekezdései szerint a hatóság írásban, az Eüsztv.-ben meghatározott elektronikus úton (a továbbiakban együtt: írásban), vagy személyesen, írásbelinek nem minősülő elektronikus úton (a továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel. Ha törvény másként nem rendelkezik, a kapcsolattartás formáját a hatóság tájékoztatása alapján az ügyfél választja meg. Az ügyfél a választott kapcsolattartási módról más – a hatóságnál rendelkezésre álló – módra áttérhet. Kivétel a választás lehetősége alól az Eüsztv. alapján e-kapcsolattartásra kötelezett ügyfél.

Fentiekből levezethetően akkor ismert az ügyfél elektronikus elérhetősége, ha az Eüsztv.-ben meghatározott e-kapcsolattartásra kötelezett, vagy azt az ügyfél önként választotta, vagy ha egyébként az elektronikus elérhetőségét megadta. Ha ezek egyike sem áll fenn, a hatóságnak nem feladata az ügyfél elektronikus elérhetőségének „kinyomozása”.

Ez azt is jelenti, hogy „papíralapon” nem kell tájékoztatást küldeni az ügyfélnek a teljes eljárásra való áttérésről, mert ez a bürokráciacsökkentés ellen hatna, holott a függő hatályú döntés kivezetése épp ezt a célt szolgálja. Az elektronikus elérhetőség hiányában a tájékoztatás elmaradása miatt az ügyfelet joghátrány nem éri, mivel 8 napon belül egyébként is valamilyen döntés birtokába jut, amelyből tájékozódhat az ügyével kapcsolatban.

5. Az ügyintézési határidő

Fontos felhívni a figyelmet, hogy a 2020. július 1-től hatályos módosítások nem érintik az Ákr.-nek az ügyintézési határidőkre vonatkozó szabályozását. Az Ákr. 50. § (2) bekezdés alapján az ügyintézési határidő automatikus döntéshozatal esetén huszonnégy óra, sommás eljárásban nyolc nap, teljes eljárásban hatvan nap.

A függő hatályú döntés kivezetéséhez kapcsolódik az Ákr.-nek az ügyintézési határidőbe nem számító időre vonatkozó szabályozásának a változása:

A jelenleg hatályos Ákr. 50. § (5) bekezdése szerint az ügyintézési határidőbe nem számít be:

• az eljárás felfüggesztésének és szünetelésének időtartama, és
• az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének időtartama, ha függő hatályú döntés meghozatalának nem volt helye (ezek a jelenleg hatályos Ákr. 43. § (8) bekezdésben felsorolt ügyek, hivatalunk eljárásait nem érintette).

A 2020. július 1-től hatályos Ákr. 50. § (5) bekezdése szerintaz ügyintézési határidőbe nem számít be:

• az eljárás felfüggesztésének és szünetelésének időtartama, és
• az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének időtartama.

Ezzel általánosan kivette az Ákr. minden eljárásból az ügyfélnek felróható időtartam határidőbe történő beszámítását, mely méltánytalan volt a hatóságokra nézve, mert lényegében a vétlen hatóságot büntette, mert leszűkítette az ügyintézésre rendelkezésre álló idejét.

A függő hatályú döntés bevezetésével a jogalkotó az ügyintézési határidő túllépésére önálló szankciót alkalmazott.

A függő hatályú döntés kivezetése az Ákr. 51. § (1) bekezdésének módosítására tekintettel azonban nem érinti a határidő túllépés miatt a hatóságot terhelő azon kötelezettséget, hogy a hatóság továbbra is köteles az ügyfélnek az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizetni a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is, ha a hatóság

• határidőben nem intézkedik a 43. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározottakról, (azaz 8 napon belül a kérelmet nem utasítja vissza, az eljárást nem szünteti meg, vagy érdemben nem dönt, illetve a beadvány elintézését nem tartja függőben, vagy az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése iránt nem intézkedik),
• az ügyintézési határidőt túllépi, vagy
• az automatikus döntéshozatal vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi.

Erről, vagyis az eljárási költségekről, illetve annak viseléséről, adott esetben annak az ügyfél részére történő megfizetéséről – az Ákr. 81. § (1) bekezdése értelmében továbbra is – a döntés rendelkező részében kell dönteni.

Feltehetőleg ennek esetleges elmulasztása, és az ügyfél részéről történő visszakövetelhetőség elősegítése érdekében került be az Ákr. 51. § (2) bekezdésébe az az új rendelkezés, hogy határidő túllépés esetén az ügyfél kérheti, hogy erről a hatóság igazolást állítson ki.

6. A hatóság döntése

A függő hatályú döntés megszüntetésével összefüggésben az Ákr. 81. § (1) bekezdése a döntés tartalmára vonatkozóan kiegészítésre került azzal, hogy teljes eljárásra történő áttérés esetén a döntésnek tartalmaznia kell az áttérés okára is kiterjedő indoklást.

Felhívnánk a figyelmet, hogy 2020. január 1. napjától az Ákr. 81. § (1) bekezdése változott abban a tekintetben, hogy a döntésben feltüntetendő, az ügy és az ügyfelek azonosításhoz szükséges adatok köréből kiveszi a zártan kezelt és védett adatokat, így kiküszöböli azt az ellentmondást, ami eddigi szabályozás alapján a döntés tartalmának ezen adatokra vonatkozó része és az Ákr. 28. § (3) bekezdés c) pontja között volt, mely szerint a hatóságnak biztosítania kell, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények során ne váljanak megismerhetővé.

A döntések tartalmával kapcsolatban kiemelendő, hogy az indokolás kötelező tartalmi elemei az egyedi ügyben a releváns tényekhez kapcsolódó ténybeli indoklás és az egyedi ügy tényállására alkalmazott anyagi és eljárási jogszabályi rendelkezésekhez kapcsolódó jogi indokolás.

A megfelelő indoklás egyrészt megteremti az ügyfél jogát arra, hogy a hatóság döntése elleni jogorvoslati kérelme benyújtásáról dönthessen, másrészt szükséges ahhoz is, hogy a jogorvoslatot elbíráló szerv – amely a jogorvoslati rendszer „egyfokúsítására” figyelemmel jellemzően a bíróság – megalapozott döntést tudjon hozni.

A bíróság a döntés hiányos indoklása miatt – megállapítva a jogsértést – a keresetnek helyt adva a közigazgatási cselekményt akár megváltoztathatja, megsemmisítheti, hatályon kívül is helyezheti, vagy a közigazgatási cselekmény megsemmisítése, hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezheti.

7. A jogszerű hallgatás intézménye

Az Ákr. 80. § (2) bekezdés c) pontjának változását is a függő hatályú döntés jogintézményének hatályon kívül helyezése indokolja.

A hatóság a döntéshozatal helyett az Ákr. 80. § (2) bekezdésében megvalósuló feltételek esetén jogszerűen hallgat.

Az Ákr. a jogszerű hallgatás alkalmazhatósága tekintetében eltérő szabályokat állapít meg az egyes eljárási fajták esetében.

Jogszerű hallgatásnak van helye, ha:

• automatikus döntéshozatali eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki,
• sommás eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik,
• teljes eljárásban törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.

A hatályos Ákr.-ben a teljes eljárás esetében ezen a két feltételen kívül van egy további feltétele a jogszerű hallgatásnak, hogy „továbbá nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának”. Ezek a jelenleg hatályos Ákr. 43. § (8) bekezdésében felsorolt ügyek, nem járási vagy kormányhivatali eljárások, így a hivatalunk szempontjából ez érdemi változást nem jelent.