Dr. Kovács Anita
hatósági szakügyintéző
Jogi és Hatósági Főosztály / Hatósági, Építésügyi és Oktatási Osztály

A jogorvoslati eljáráshoz hasonlóan a végrehajtási eljárás sem szükségképpeni szakasza a közigazgatási hatósági eljárásnak; önkéntes jogkövetés esetén, valamint, ha az ügyfél elfogadja a hatóság döntését, a hatósági eljárás az alapeljárás szakaszával lezárul.

A végrehajtási eljárást az alapeljárástól eltérő rendeltetése és módszere különbözteti meg. A közigazgatási végrehajtás mind a jogalkalmazás útján érvényesülő anyagi jog, mind a jogrendszer egészének működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert egyfelől végső garanciája a közigazgatási anyagi jogban kifejeződő közérdek érvényre juttatásának, másfelől a gyors, következetes és eredményes végrehajtás preventív hatással bír, előmozdítja nem csupán az egyedileg megállapított kötelezettség önkéntes teljesítését, hanem általánosságban is jogkövetésre ösztönöz. (A közigazgatási eljárási törvény kommentárja, Complex kiadó, 2009.)

A hatósági eljárás a határozat meghozatalával általában még nem érte el a célját; szükség van arra is, hogy a határozatban foglalt rendelkezés érvényre jusson. Ezt szolgálja a végrehajtási eljárás, amelyre akkor kerül sor, ha a kötelezett önként nem tesz eleget a végrehajtható döntésben foglaltaknak. A végrehajtási jogszabályok azon végrehajtási cselekményeket szabályozzák, amelyekkel a döntés végrehajtása kikényszeríthető.

Elöljáróban szükséges összefoglalni, hogy mely jogszabályok tartalmazzák a végrehajtásra vonatkozó szabályokat:

• az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.),
• az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.), valamint
• a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.).

A 2018. január 1. napján hatályba lépett Ákr. a végrehajtás foganatosítására általános hatáskörrel rendelkező szervként az állami adóhatóságot, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (a továbbiakban: NAV) jelöli ki, melytől eltérést enged az ágazati jogszabályokban, ezért bizonyos ügyekben megmaradhat az első fokon eljáró szerv, önkormányzati rendelet felhatalmazása alapján a jegyző végrehajtási feladatköre Ákr.-en alapuló végrehajtás esetén is.

Az Avt. szabályait kell alkalmazni az állami és az önkormányzati adóhatóságok hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségek, valamint az adók módjára behajtandó köztartozások és az Ákr. alapján a NAV által foganatosított végrehajtási eljárásokban. A Vht. szabályait az Avt. mögöttes szabályaként, azzal összhangban, eltérő rendelkezés hiányában kell az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban alkalmazni.

1. A végrehajtási kényszer

A végrehajtást, mint kényszerintézkedést, csak akkor kell igénybe venni, ha a kötelezett felszólítás ellenére sem teljesíti a döntésben foglalt rendelkezéseket. Az önkéntes teljesítés előmozdítása érdekében az eljáró hatóságnak döntése rendelkező részében pontosan, kellő részletességgel kell rögzíteni a teljesítés módját, határidejét, a nem teljesítés jogkövetkezményeit, és a végrehajtás során a hatóság részéről igénybe vehető intézkedéseket. Az Ákr. – a Ket.-től eltérően – kifejezetten nem írja elő mindezt a döntés tartalmi elemeként, azonban az Ákr. alapelvi rendelkezéséből, miszerint: a hatóság biztosítja az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, levezethető, hogy ugyanúgy kell a rendelkező részben ezekre kitérni, ahogy eddig.

2. A végrehajtás feltétele és elrendelése

Az Ákr. értelmében végrehajtható a döntés, ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget. A végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a hatóság megbizonyosodott a teljesítés elmulasztásáról, melyet hatósági ellenőrzés keretei között tud megtenni. Az Ákr. VI. fejezete a hatóság feladatává teszi, hogy hatáskörének keretei között ellenőrizze a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.

A végrehajtás elrendelése a döntést hozó hatóság feladata, melyről a döntést hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság végzéssel dönt, hivatalból, vagy a jogosult kérelmére, a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül.

3. A végrehajtás megindítása

Az Avt. meghatározza, hogy az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárások során mi minősül végrehajtható okiratnak.

A végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat – többek között –

• a fizetési kötelezettséget tartalmazó, véglegessé vált hatósági döntés;
• az Ákr.-en alapuló végrehajtás esetén a behajtás kérő hatóság megkeresések mellékletét képező, annak alapjául szolgáló döntés, ideértve a meghatározott cselekmény végrehajtását is;
• az adók módjára behajtandó köztartozás esetén a behajtást kérő megkeresése.

Az Ákr. alapján küldött megkereséshez csatolni kell azt a döntést is, melynek a végrehajtását elrendelte a hatóság. A végrehajtást elrendelő végzés csatolása nem kötelező, de átadása segíti a NAV munkáját.

Az Ákr. alapján átadott fizetési kötelezettségek esetén az Avt. 53. alcímébe foglalt adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a 106. §-ban írt megkeresési határidőre és összeghatárra vonatkozó előírás alkalmazásának az Ákr.-en alapuló végrehajtások esetében nincs helye, a megkeresés tehát bármilyen összeg tekintetében benyújtható.

4. A behajtási megkeresés tartalma

A behajtási megkeresésben az Avt. 106. § (4) bekezdése alapján a behajtást kérőnek fel kell tüntetnie:

1. a behajtást kérő azonosításához szükséges adatokat, valamint a behajtást kérő pénzforgalmi számlaszámát,
2. a fizetésre kötelezett nevét és adóazonosító számát, adóazonosító szám hiányában a természetes személy természetes személyazonosító adatait és lakcímét, illetve a bíróság által nyilvántartandó jogi személy nyilvántartási számát és székhelyét,
3. a tartozás jogcímét,
4. a fizetési kötelezettséget elrendelő döntés számát, jogerőre emelkedésének napját, nem döntésen alapuló fizetési kötelezettséget meghatározó jogszabályhelyet,
5. a teljesítési határidőt,
6. a tartozás összegét és esetleges járulékait, és
7. annak a jogszabályhelynek pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi.

Ha a behajtást kérőt törvény valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos – szükség esetén kiegészített – adatok alapján indítja meg. Az adóhatóság behajtási eljárás feltételeinek vizsgálata mellett a behajtási megkeresésben szereplő tartozást sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vizsgálja felül, a megkeresésben foglaltakhoz kötve van.

A megkeresést követően bekövetkezett változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles.

5. A behajtási megkeresés benyújtásának módja

Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja, továbbá az Ákr. szerinti behajtást kérő hatóság 2018. január 1. napjától csak elektronikus úton juttathatja el a NAV-hoz az adók módjára behajtandó köztartozások, illetve az Ákr. alapján a NAV által végrehajtandó pénzkövetelések behajtására irányuló megkereséseiket.

Ugyanilyen módon nyújtandóak be továbbá azok a megkeresések, melyek az Avt. 122. § (1) bekezdése alapján meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra vonatkozó közigazgatási döntés végrehajtására irányulnak.

6. A végrehajtás felfüggesztése

A felfüggesztés esetei közül az Ákr. a Vht.-ban szabályozott felfüggesztési eseteket sorolja fel. A végrehajtási eljárást az azt elrendelő hatóság vagy a másodfokú hatóság függesztheti fel, melynek az esetei két csoportba sorolhatók:

1. Hivatalból, kötelezően el kell függeszteni a végrehajtást: ha a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs; ha kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogást terjesztettek elő, és az abban előadott tények és körülmények a kifogás elfogadását valószínűsítik; ha a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés véglegessé válásáig; ha azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza; ha a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges; ha azt jogszabály elrendeli.
2. A kötelezett kérelmére, kivételesen, akkor van lehetőség, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a végrehajtási eljárás során nem sújtották eljárási bírsággal. Különös méltánylást érdemlő körülményre hivatkozással természetes személy kötelezetteknek engedélyezhető a felfüggesztés, abban az esetben, ha a saját és a vele közös háztartásban élők, illetve az általa eltartott személyek vagyoni, jövedelmi viszonyait megvizsgálva a hatóság mérlegelési jogkörében eljárva úgy dönt.

A felfüggesztésről a hatóság végzésben dönt, mely ellen fellebbezésnek van helye; ugyanígy végzést kell a hatóságnak hoznia a felfüggesztés megszüntetéséről abban az esetben, ha az arra okot adó körülmény megszűnt.

Az Ákr. annak érdekében, hogy a felfüggesztési okról, valamint a felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő szerv megfelelően értesülhessen, a törvény előírja, hogy a végrehajtást foganatosító szerv ezekről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

7. A végrehajtási eljárás szünetelése

Az Avt. 16. §-a szerint szünetel a végrehajtás,

• ha az adóhatóság az adós részére fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, feltéve, hogy az adós a tartozás esedékességét követően 8 napon belül benyújtotta erre irányuló kérelmét;
• ha az adóhatósági határozat ellen indított közigazgatási per során az első alkalommal előterjesztett halasztó hatály iránti kérelmet jogerősen még nem bírálták el;
• ha a gazdálkodó szervezet adós adótartozásáért a rá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles tagot vagy vezető tisztségviselőt kötelezték a tartozás megfizetésére és az adóssal szemben felszámolási eljárás indult.

8. A végrehajtás megszüntetése

Az Ákr. a végrehajtás megszüntetésének csak azon eseteit nevesíti külön, amelyek a Vht.-ban nem szerepelnek, de a közigazgatási végrehajtásban általánosan előfordulnak. Így a Vht. 40–41. §-ainak szabályait nem ismétli meg a törvény, ezért nem rendelkezik pl. az adós teljesítése nyomán történő megszüntetésről, mert azt a Vnt. megfelelően rendezi.

A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást akkor is megszünteti, ha

1. a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, és ez mások jogait nem sérti,
2. a követelés elévült, és a végrehajtás megszüntetését a kötelezett kéri, vagy
3. a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.

A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

A végrehajtás megszüntetéséről akkor kell rendelkezni, ha a végrehajtási eljárást a kötelezettség maradéktalan teljesítése nélkül kell lezárni, vagy a kötelezettség teljesítése nem az ügyfél érdekkörében valósul meg.

Az Avt. a végrehajtási eljárás megszüntetésének esetei vonatkozásában taxatív felsorolást tartalmaz, melyek a következők: az adós a tartozását maradéktalanul megfizette; a tartozást az adóhatóság teljes egészében behajtotta; a tartozást az adóhatóság teljes egészében elengedte; a tartozások végrehajtásához való jog a rá vonatkozó szabályok szerint elévült; valamennyi adótartozás vonatkozásában a végrehajtáshoz való jog megszüntetésére került sor; a végrehajtható okirat visszavonásra vagy megsemmisítésre került; megkeresésre folytatott végrehajtás esetén a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság ezt kérte; az adós meghal; törvény így rendelkezik.

9. A végrehajtáshoz való jog elévülése

Az Ákr. szerint a végrehajtási jog a teljesítési határidő utolsó napjától számított három év elteltével évül el, ami azt jelenti, hogy ezen idő alatt elő kell terjeszteni a végrehajtás iránti kérelmet, illetőleg, ha a végrehajtást hivatalból kell elrendelni, ezen idő alatt aziránt intézkedni kell. Az elévülési időt bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Ez azt jelenti, hogy ha a végrehajtást egyszer már elrendelték, az elrendelés időpontjától kezdődően az elévülési idő mindaddig nyugszik, amíg a végrehajtási cselekmények foganatosítása folyik. Ha pedig a megindult végrehajtási eljárás valamilyen okból nem folytatható, akkor a legutolsó végrehajtási cselekménytől kezdődően újból megindul az elévülési idő folyása.

Az elévülés nyugszik a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény és a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt. Az elévülés nyugvása azt jelenti, hogy ezen időintervallumot az elévülési idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni; a nyugvás meghosszabbítja a végrehajtási eljárás időtartamát. A nyugvás megszűnésével az elévülési idő számítása a záró időponttól folytatólagosan történik.

Az Ákr. a végrehajtás elévülésének objektív időtartamát hat évben határozta meg.

Az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtásához való jog, valamint az állami és az önkormányzati adóhatóságok hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségek végrehajtásához való jog az Avt. szerint az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított négy év elteltével évül el.

10. Adók módjára behajtandó köztartozások

Az adók módjára behajtandó köztartozások, vagyis azon köztartozások, igazgatási és bírósági szolgáltatási díjak és egyéb tartozások végrehajtása során, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el, az Avt. rendelkezésit kell alkalmazni azzal, hogy mögöttes jogszabályként a Vht., valamint az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény és az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény szabályainak alkalmazása is felmerülhet.

Ezen köztartozások esetében a természetes személy adós vonatkozásában a belföldi lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy a szokásos fellelhetőségi helye, ennek hiányában az utolsó ismert belföldi lakóhelye, egyéni vállalkozó esetén a székhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság (jegyző) az eljárásra jogosult szerv, míg jogi személy és egyéb szervezet köztartozásai ügyében a NAV jár el.

A fizetési határidő lejártát, illetve ha a behajtást kérőt törvény valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, ennek eredménytelen megtételét követő 30 nap elteltével elektronikus úton keresi meg a behajtást kérő a hatáskörrel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot. Törvény ennél alacsonyabb összegű értékhatárt is megállapíthat, de az nem lehet alacsonyabb 5 ezer forintnál.

Abban az esetben, ha a hátralék későbbi megfizetése igazoltan veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető; ekkor a behajtási megkeresésben a kötelezettség veszélyeztetettségét az okok megjelölésével részletesen indokolni kell.

A megkeresett adóhatóság az előzőekben már ismertetett tartalmú behajtási megkeresés alapján tudja megindítani a végrehajtási eljárást.

Az Ákr. szerinti behajtást kérő hatóság döntése kapcsán lefolytatandó végrehajtási eljárás során – a behajtást kérő hatóság részben vagy egészben saját bevételét képező kötelezettségek kivételével – a végrehajtáshoz való jog elévülését a NAV megállapítja.

A behajtási eljárás megindítását megelőzően, a megkeresésben közölt esedékességi időpont alapul vételével, valamint az eljárás tartama alatt a NAV hivatalból és folyamatosan köteles vizsgálni a behajtás alatt álló követelés esetleges elévülését.

Adók módjára behajtandó köztartozás, vagy olyan, az Ákr. szerinti behajtást kérő hatóság döntése kapcsán lefolytatandó végrehajtási eljárás során, melyben a követelés részben vagy egészben a behajtást kérő hatóság saját bevételét képezi, a megkereső felelősséggel tartozik a megkeresésében közölt adatok helytállóságáért, így azért is, hogy a megkeresésben feltüntetett követelése végrehajtható (esedékes és el nem évült legyen). Amennyiben a folyamatban lévő behajtás során a megkeresésben közölt követelés akár teljes, akár részösszege tekintetében áll be az elévülés, a megkereső a követelés megszűnéséről, illetve összegének csökkenéséről haladéktalanul köteles a NAV-ot értesíteni.

11. Fizetési kedvezmények elbírálása

Az Avt. a végrehajtás elrendelését követően benyújtott fizetési kedvezmények vonatkozásában az ilyen tárgyú kérelmek elbírálására az állami adóhatóságot jelöli ki. Ágazati jogszabályok az alábbi rendelkezések érintése nélkül határozhatják meg a végrehajtás elrendelése előtti fizetési kedvezmények elbírálását. Abban az esetben, ha az ágazati jogszabály nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy a végrehajtás elrendelését követően milyen jogai vannak a megkereső hatóságnak a fizetési kedvezmények elbírálása tekintetében, akkor azok a rendelkezések csak a végrehajtás elrendelését megelőző időszakra vonatkoznak.

1. Adók módjára behajtandó köztartozások esetén

Az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési kedvezmény iránti kérelem a végrehajtás elrendelését követően főszabály szerint a NAV-nál terjesztendő elő az Avt. 109. § szerint, és azt a NAV az Art. fizetési kedvezményekről szóló fejezetében foglaltak szerint bírálja el azzal, hogy a tartozást kizárólag a behajtást kérő előzetes hozzájárulása alapján mérsékelheti.

Ha a fenti kérelmet a végrehajtás elrendelését követően a behajtást kérőhöz nyújtották be, akkor a behajtást kérő a kérelmet annak elbírálása érdekében – mérséklési kérelem esetén az előzetes hozzájárulásra vonatkozó nyilatkozatával egyidejűleg – elektronikus úton, haladéktalanul megküldi a NAV részére.

2. Az általános közigazgatási rendtartás alapján a NAV által végrehajtandó pénzkövetelések esetén

A végrehajtási eljárás elrendelését követően e tartozásokra vonatkozó fizetési kedvezmény iránti kérelem főszabály szerint a NAV-nál terjesztendő elő és azt a NAV az Art. fizetési kedvezményekről szóló fejezetében foglaltak szerint bírálja el azzal, hogy a tartozás mérsékléséhez nem szükséges a behajtást kérő hatóság hozzájárulása az Avt. 120. §-ban foglaltak szerint.

3. Kivételek

A fentiektől eltérően az alábbi tartozások esetében a fizetési kedvezményi kérelmeket a végrehajtást kérőnél kell előterjeszteni, mert a NAV ezekre fizetési kedvezményt nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, a kérelem megalapozottságát érdemben nem vizsgálja:

1. az Ákr. alapján a NAV által végrehajtandó pénzkövetelések közül azok, amelyek a végrehajtási eljárás elrendelését követően a behajtást kérő hatóság részben vagy egészben saját bevételét képező kötelezettségek;
2. a külföldön jogalap nélkül felvett álláskeresési ellátások behajtására irányuló megkeresések;
3. hallgatói hiteltartozások;
4. európai uniós forrásból társfinanszírozott támogatások esetén.

Ha ezen tartozásokra vonatkozó fizetési kedvezmény iránti kérelmet a NAV-nál terjesztik elő, akkor azt a NAV megküldi a végrehajtást kérő részére. Abban az esetben, ha a fizetési kedvezmény iránti kérelmet a végrehajtást kérőhöz nyújtották be, akkor erről – a kérelem megküldésével egyidejűleg – a végrehajtást kérő haladéktalanul értesíti a NAV-ot, majd kérelemre hozott döntéséről – annak véglegessé válását követően – szintén értesíti az állami adóhatóságot.

<h212. >Meghatározott cselekmény végrehajtásának szabályai

Abban az esetben, ha a döntés meghatározott cselekmény elvégzésére, vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (összefoglalóan: meghatározott cselekményre) irányul, és az adós önként nem teljesített, a behajtást kérő hatóság a végrehajtás érdekében az Avt. 122. § értelmében megkeresi az állami adóhatóságot.

A NAV eljárási bírság kilátásba helyezése mellett felhívja az adóst a meghatározott cselekmény önkéntes teljesítésére, továbbá tájékoztatja a teljesítés elmaradásának következményeiről. Az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a végrehajtás érdekében az adóssal szemben eljárási bírságot szabhat ki.

Ha az adós jogi személy vagy egyéb szervezet, az eljárási bírságot mind a jogi személlyel vagy egyéb szervezettel szemben, mind a vezető tisztségviselőjével szemben egyidejűleg ki lehet szabni. Abban ez esetben, ha az eljárási bírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt sem teljesítette az adós ez előírt kötelezettségét, az eljárási bírság egy alkalommal ismételten kiszabható.

A NAV a meghatározott cselekményt az adós költségére és veszélyére – akár hivatásos állományú tagjának intézkedésével vagy kényszerítő eszköz alkalmazásával – elvégzi, ha

1. az adós az ismételten kiszabott eljárási bírság ellenére sem teljesítette a meghatározott cselekményt, vagy
2. a meghatározott cselekmény végrehajtása nem tűr halasztást.

Ezen eljárás elvégzéséről a végrehajtást foganatosító adóhatóság jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet megküld a behajtást kérő hatóság részére, egyúttal tájékoztatja az eljárás megszüntetéséről.